Évek óta szerveznek kampányokat a sokszínűség és a befogadás ügyében, idén pedig kiemelten a nemek egyenlősége kerül a fókuszba. Olyan anyagokkal állnak elő, amelyek szétterítik a tudást a társadalomban, és amelyek által átadják a jó gyakorlatokat – Várady Nórával, a Nyitottak Vagyunk Nonprofit Kft. ügyvezetőjével és Beke Károllyal, a Csokonai Kulturális Központ és Kommunikációs Közhasznú Nonprofit Közhasznú Társaság ügyvezetőjével beszélgettünk.
Mit jelent ma „nyitottnak lenni” Magyarországon?
Várady Nóra: A Nyitottak Vagyunk küldetése nagyon egyszerű: olyan céges kultúrát létrehozni, ahol az embereket csakis a tetteik és teljesítményük alapján ítélik meg. Egyedül ez számít, nem pedig a kor, a nem, a származás, az etnikum, a fizikai képességek vagy a szexuális orientáció. Ehhez több mint 1100 cég csatlakozott Magyarországon, ami nagy erő, és azt mutatja, hogy abszolút van igény ilyesmire Magyarországon. Személyesen és szakmailag is azt gondolom, mindig a befolyásolható tényezők a fontosak, és nem a befolyásolhatatlanok.
Beke Károly: Most olyan világban élünk – nemcsak Magyarországon, hanem csomó más helyen –, ahol szeretnék megmondani neked, hogyan gondolkodjál, milyen színházat szeress, milyen zenét hallgass. Ezzel szemben pedig az emberek igenis sokfélék, sokféleképpen gondolkodnak, és sokféle dolgot szeretnek fogyasztani. Mi a Csokonainál kiemelten figyelünk erre, és szeretnénk is megmutatni: a világ nem egy monokróm valami, sokkal színesebb. Ez más szempontból is igaz: nem lehet csak gondolkodó színházat csinálni, mert ugyanúgy érvényes a szórakoztató is, a társadalmi kérdések mellett a tartalmas kikapcsolódás sem szorulhat háttérbe. Vagy ha a magyar közművelődést nézem: nem lehet mindig a szövő- és fonóköröket előtérbe helyezni, ugyanúgy fontos, hogy a független társulatok életben maradjanak.
A Csokonai életében és Rákospalotán hogyan tud majd megjelenni a Nyitottak Vagyunk?
V.N.: Másféleképpen tudunk hatni. A romaintegráció kapcsán például mi beszélhetünk arról, hogy a cégek toborzási folyamatában a romák is kapjanak lehetőséget, így is sokszor zárt ajtókba ütköznek. Nem pusztán a reprezentáció a probléma, önmagában már az is, hogy egyáltalán jelen legyenek a cégeknél. Amit a Csokonai csinált a Romani Design divatbemutatóval, az indirekt módon ugyanerre hívja fel a figyelmet: divatbemutató volt, ugyanakkor „két lábon járó üzenet” a társadalom számára. Kell tehát a művészi típusú, indirekt érzékenyítés, mert a cégeknél van az anyagi erő. Mi itt azt tudjuk megmutatni, hogyan építhetik be ezeket a törekvéseket biztonságos módon az üzleti működésükbe. Tevékenységünk egyik kiemelt eleme a kampányszervezés, amelynek célja, hogy láthatóságot adjunk országos szinten is az éppen aktuális témáinknak. Tavaly 33 cégvezetővel közösen a nyitott vállalati kultúra fontosságáról beszéltünk, most pedig kiemelten a nemek egyenlősége kerül a fókuszba. Olyan anyagokat hozunk ki, amelyek szétterítik a tudást a társadalomban. Mindazokon az eseményeken, amiket szervezünk, ez megvalósul, és igyekszünk átadni a jó gyakorlatokat is.
B.K.: Mi három dolgot kapunk, és csak egyet adunk cserébe. Először is azt kapjuk, hogy tagja lehetünk ennek a nagyon komoly közösségnek. A másik, hogy azok az ügyek és a kérdések, például a fizetésbeli különbségek, el tudnak jutni 75 ezer rákospalotai, újpalotai emberhez, és működik itt közel 4670 vállalkozás is. A harmadik dolog a saját szervezetfejlesztésünk. A munkatársak szemléletét – még egy közpénzből működő cégnél is – lehet úgy formálni, hogy ezekre a kérdésekre odafigyeljenek. Ez hosszútávon nekünk is jó, fenntarthatóbb működést jelent. Amit mi adunk: a különböző kulturális alkotócsoportok – legyen szó képzőművészetről vagy előadó-művészetről – olyan formanyelvet tudnak bemutatni, ami közérthetőbbé, érthetőbbé, kézzelfoghatóbbá teszi, amivel a Nyitottak Vagyunk foglalkozik. Lehet az érzékenyítő, transzgenerációs traumákat feldolgozó, shaminggel foglalkozó előadás, festészeti kiállítás. A Nyitottak Vagyunk is hoz ügyeket, amikhez csapatokat keresünk, és mi is hozunk. Egy független társulatnak Nóriék abban segítenek, miként forduljanak cégvezetőkhöz, és mik azok az ügyek, amit be tudnak mutatni a kis- és közepes vállalkozásoknak. Most éppen egy nőjogi színdarabbal készülünk, amelyben szintén fontos a munkájuk. Ez tehát nem anyagi segítség, sokkal inkább iránymutatás.
Mennyire lehet ma Magyarországon eredményesnek lenni ebben?
B.K.: Sosem szabad rövidtávon gondolkodni. Én sem hiszem, hogy már holnapután sikereket érünk el, de apró lépésekkel csomó minden változhat. Ha valaki végignézi a Nyitottak Vagyunk történetét, láthatja, hogy először csak 3 cég ügye volt, aztán sokkal szélesebbre nyíltak a kapuk. És ugyanezt látjuk a Csokonainál is. Miközben rengeteg kritika és támadás ér minket, látszik, hogy szép lassan a kerületi közönség mellénk áll, van igény arra, amit csinálunk. Az idei jegyeladási számainkból és látogatottsági adatokból azt érzékelem, hogy 2-3 év munkájával – illetve az előttünk álló évek szisztematikus építkezésével – nagyon is sikeresek tudunk lenni.
Remélem, hogy ez egyszer össztársadalmi szinten is bekövetkezik.
V.N.: Sokféle módon lehet megfogni az eredményt. Mi nemcsak Magyarországon dolgozunk együtt rengeteg céggel, már külföldön is jelen vagyunk. Ezt mégis zárójelbe tenném, és az egyéni szintre fókuszálnék. Mondok egy példát, mikor tekintem sikeresnek a működésünket: amikor egy nagy cég a Nyitottak Vagyunkkal való közös munka során felfedezi, hogy bizonyos munkakör kifejezetten alkalmas arra, hogy azt hallássérült emberek töltsék be. Sőt, szisztematikus módon átalakítják át a pozíciókat, hogy azok hallássérült embereknek is megfelelőek legyenek, aminek eredményeképp végül több tucat ilyen ember dolgozik már a szervezetnél. Továbbá egyre több az olyan cég, ahol ütemtervet állíthatunk fel arra, hogyan lehetne minél több roma származású kollégát alkalmazni szellemi pozíciókban. Ez is hatalmas előrelépés.
Nem nehezíti ezt meg, amikor a közéletben éppen más van a fősodorban?
B.K.: Rengeteg olyan példát látok világszerte – és Magyarországon is – emberjogi küzdelmekből, amik azt mutatják, nem szabad feladni. Még úgy is, hogy a legdurvább dolgok jöhetnek szembe. Ez nem örökös harc, inkább versenyfutás. Persze megpróbálnak elgáncsolni, de akkor is többet és jobbat kell csinálni.
V. N.: Az Európai Unión belül igenis látszik az összefüggés a különböző egyenlőségi törekvések és az országok nemzetgazdasága között. Nemcsak az adatok és a tanulmányok, de a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják: akik érvényesítik a sokszínűséget és a befogadást, egyszerűen jobban teljesítenek. De a hatékonyság is számít. Ha egy problémát ugyanolyan háttérrel rendelkező emberek próbálnak megoldani bármilyen munkahelyen, a válaszok egyoldalúak lesznek. Különböző kulturális háttérrel, élettapasztalattal rendelkezők viszont komplexebb megoldásokkal állnak elő. Ez közös ügy. A Nyitottak Vagyunk pedig ezért dolgozik.
Comments are closed.
