Csalá(r)dtagok – kerületünket sem kerülik el a csalók

Átlagos olvasási idő: < 1 perc

Visszatérő bűnözési forma a trükkös tolvajlás, ami már lassan a statisztikákban is megelőzi a betöréseket és autófeltöréseket. Sajnos, ez a jelenség minden kerületre egyformán jellemző, így városrészünk sem kivétel.

– A klasszikus trükkös tolvajlásokból, mint például a vásárcsarnoknál vagy buszmeg­ál­lóban leszólítják az idős embert, akit hazakísérnek, közben szóval tartják, majd segítség címszóval bemennek az otthonába és meglopják, általában havonta egy-két esetet regisztrálunk – tudtuk meg Kelemen Sándor rendőr századostól, a bűnügyi osztály vezetőjétől. – Sajnos, az úgynevezett unokázásból már jóval több esetünk van.

Az elkövetők elsősorban idősebb sértetteket pécéznek ki, akiket általában este vagy az éjjeli órákban hívnak fel, amikor még a szokásosnál is védtelenebb, hiszékenyebb az illető. Az elkövető vagy unokának vagy mentősnek, rendőrnek adja ki magát. Általában utóbbiak az unoka nevében telefonálnak, hogy a rokonuk baleset miatt komoly bajba került, amit csak úgy úszhat meg, ha a sértett fizet helyette egy nagyobb összeget. Ennyi pénzt csak elvétve találni egy idős ember otthonában, ám az elkövetők a nehezen összekuporgatott több százezer forinttal, illetve az azt kiegészítő családi ékszerekkel is megelégszenek.

Csalók/Fotó: XV Média, Nagy Botond

Csalók/Fotó: XV Média, Nagy Botond

Szerencsére, többségében csak kísérlet történik, a potenciális sértettek ugyanis – hála a sok prevenciónak – éberebbek annál, hogy ilyen könnyedén becsapják őket – mondta a szakember.

A sok prevenció ellenére azonban még mindig minden ötödik kísérlet célba talál. Ennek pedig nagy ára van. Kerületünkben most egy 2,5 milliós zsákmány tartja a „rekordot”.

– Nagyon fontos, hogy minden „váratlan” telefonáláskor bizalmatlanok legyünk. Az elkövetők ugyanis nem nagyon szeretik, ha a sértettek visszakérdeznek. Ilyenkor inkább azonnal megszakítják a beszélgetést – magyarázta a százados.

De az is fontos, hogy a prevenciós munkában a fiatalabbak is részt vegyenek! Készítsük fel a nagyszülőket a rájuk leselkedő veszélyekre, nekünk ugyanis még „büntetlenül” elhihetik, hogy az unokájuk vagyunk.

Comments are closed.