A 15. kerületi Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat a fejébe vette, hogy elfoglalja az egri várat. Az ifjak – két felnőtt kísérővel – tizennégyen látogattak a történelmi városba, és az Új Nemzedék Ifjúsági Központban találkoztak a „várvédőkkel”. A háromnapos táborozás során eszmét cseréltek Eger város diáktanácsának tagjaival, új csapatépítő játékokat tanultak, és kardcsörtetés helyett jobbnak látták, ha ismerkednek, barátkoznak. A tanulmányi út alatt
Mindenkinek megvan a maga fája. A Pestújhelyen tanító és élő pedagógusnak, Varga Árpádnak mondjuk kettő is van, méghozzá két 1907-ben ültetett jegenyefája, melyeknek gondosan őrzi a történetét. Van mondjuk a tanár úrnak egy száztíz éves szőlőtőkéje is, kecskecsöcsű fajta, jó tíz centi vastag a tőke dereka, és még mindig terem (na jó, annyit azért nem, hogy bor is legyen belőle).
A Páskom parkban kezdte a bölcsődében, 1973. szeptember 15-én állt munkába, épült az újpalotai lakótelep, annyi volt a gyerek, mint égen a csillag. Kevesebb lett aztán a gyerek, ’80 táján lecsengett a népesedési boom, Hajas Lászlóné – a gyerekeknek és a szülőknek Kati néni – átkerült a Molnár Viktor utcai óvodába ’74-ben. Először itt is „sima” óvónő volt, ám aztán
Nem voltak üzletek, át kellett bukdácsolni az építési területen. A fekete 96-os busz, melyre már csak az idősebbek emlékeznek, a Kozák térről járt ide, az Erdőkerülő útnál volt a végállomása. Villamos akkor még nem volt. – Ezerkilencszázhetvennégy szeptemberében érkeztünk a szüleimmel – idézte fel a kezdeteket Ficsor Józsefné, akit már ide, a Pattogós utcai általános iskolába írattak be. – Édesanyám
Egyszer próbáld ki, kösd be a szemed kendővel – de ne csalj – , próbálj meg teát főzni. Keresd meg a kancsót, a filtert, tapintsd ki az ujjaiddal a mézes csuprot, de vigyázz, ne önts mellé semmit, mert akkor a törlőrongyot is elő kell venned. Vagy próbáld meg, amikor már mindenki alszik, hogy megkeresed a töksötétben a távirányítót. Azt is
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
