Fatörténet (1)

Mindenkinek megvan a maga fája. A Pestújhelyen tanító és élő pedagógusnak, Varga Árpádnak mondjuk kettő is van, méghozzá két 1907-ben ültetett jegenyefája, melyeknek gondosan őrzi a történetét.

Van mondjuk a tanár úrnak egy száztíz éves szőlőtőkéje is, kecskecsöcsű fajta, jó tíz centi vastag a tőke dereka, és még mindig terem (na jó, annyit azért nem, hogy bor is legyen belőle). A fizikát és informatikát tanító Varga Árpád megmutatta a kertjében a régóta vele élő alma- és körtefáját is, de a szívéhez mégis a korábbi telkén magasodó, az utcáról is jól látható jegenyefa-pár áll a legközelebb.

Miközben a rövid felvételt készítettük, ránk tört a tavaszi szél. A bólogató és éppen lombot eresztő párosnak hosszú élete során sok ilyet kellett már átélnie. Nem mondták, de nyilvánvaló volt, hogy ez a kis fuvallat meg se kottyant nekik.

Ha időnk engedi, sok ilyen rövid fatörténetet „följegyzünk” a naplónkba. És máskor majd jobban ügyelünk a szélre.