Jajgatunk, amikor gyermekeink telefonjukat nyomkodva elmenekülnek otthonról, nem vonhatók be a családi programokba, egyáltalán nem izgatja őket semmi. Ráadásul nem tudják felsorolni a nagyobb üzbegisztáni városokat, nem néznek tévét, nem járnak szakkörbe, nem olvassák el a kötelező olvasmányokat, és nem eszik meg a menzán a “tapétaragasztót” (magyarul: a krumplipürét). De ha nem csinálnak semmit, valójában mivel foglalkoznak? – ez volna
Hetedik éve tartja a Csokonai Művelődési Házban klubnapjait a külföldön és itthon is népszerű zongora- és harmonikaművész, Weszely Ernő. Havi rendszerességgel lehet vele találkozni, andalító párizsi sanzonjait és a dzsessz sztenderd dallamait hallhatjuk tőle. A magyar Ray Charles, mondták róla évtizedekkel ezelőtt, amivel világtalanságára és hangbéli adottságaira egyaránt utaltak. Weszely életéről villantunk most fel képeket. Inkább azoknak, akik tudni szeretnék,
(Első vakkantás) Azt ugatta egy jeges januári napon a meleg ruhába öltöztetett, a só ellen lábtyűvel védett kolléga, jártam-e már a Mozdonyvezető utcai szenzációs futtatóban a garázssor mögött. És hogy volna-e kedvem egyszer elugrani az Árendás közbe a Görzenál melletti objektumba. Menjen a fene máshová ebben a kutyahidegben! Jó nekem itt a Kontyfában. Idejárok négy éve, itt vannak a barátaim,
Az XV. TV médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Média Mecenatúra Program keretében támogatja.
