Szia Kati néni!

A Páskom parkban kezdte a bölcsődében, 1973. szeptember 15-én állt munkába, épült az újpalotai lakótelep, annyi volt a gyerek, mint égen a csillag. Kevesebb lett aztán a gyerek, ’80 táján lecsengett a népesedési boom, Hajas Lászlóné – a gyerekeknek és a szülőknek Kati néni – átkerült a Molnár Viktor utcai óvodába ’74-ben. Először itt is „sima” óvónő volt, ám aztán ’82-től vezető helyettesként dolgozott. 1987-ben nevezték ki óvodavezetőnek, az testvérek közt is harminc év, akárhonnan számoljuk.

Apropó számtan. A kétszáz férőhelyes óvodába most 150 gyerek jár, de volt idő, amikor évfolyamonként kétszázan élvezték Kati néni „vendégszeretetét”.

– Megtartottuk a nevet, Molnár Viktor Óvoda maradtunk, a csoportoknak is egyszerű számuk van, ötös, négyes, hármas. Nincsen nálunk Nyuszi meg Mókus csoport, így alakult, a nevelők döntötték el a kérdést – mondta Hajas Lászlóné, miközben az ötös csoport gyerekei lefelé battyogtak a lépcsőn, és így köszöntötték: Szia Kati néni! – A pedagógiai munka központi eleme most is az, mint a pályám elején, szeretni kell a gyerekeket, és sokat foglalkozni velük. Na jó, az mindenképpen megváltozott, hogy most valamivel több portfóliót kell írni, mint régebben.

Nem firtatjuk, hogy a portfólió mire jó, a lényeg, hogy azt azért ma is a gyerekek döntik el, hogy ki a jó óvónéni.

– Haladunk a változó igényekkel, megpróbáljuk teljesíteni a szülők vágyait, figyelünk az ötleteikre, tudjuk, hogy mit várnak tőlünk – foglalta össze a nemrég kerületi Érdemérem-díjjal kitüntetett óvodapedagógus a Molnár Viktor „portfólióját”. – A szülői értekezleteken általában azt kérik, hogy készítsük föl a gyerekeket az iskolára, és emellett aktívan vegyünk is részt a nevelésükben. Igyekszünk, és kínosan ügyelünk a szép rendezett udvarunkra, ami a lakótelepi környezetben igen nagy kincs. A csoportszobákban az a jó, ha a gyerekek otthonosan, kényelmesen érzik magukat. Figyelünk a speciális nevelési igényű gyermekekre, tíz éve külön program szerint képezzük őket. A foci, a sakk, a karate, a néptánc, az angol-oktatás ma már állandó eleme a munkánknak, de követjük a divatot, aerobikra is járhatnak a gyerekek.

„Legkedvesebb” emlékből igen sok van Hajas Lászlóné tarsolyában. Az óvónő azt tapasztalta, hogy amit pályája során a gyerekeknek adott, azt mindig visszakapta tőlük. A régi „gyerekek”, akik most már a saját gyerekeiket íratják be a Molnár Viktorba, szeretnek visszatérni.

– Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy megállták a helyüket az életben – mondta Hajas Lászlóné, aki maga is családanya, és rajong az unokáiért. – Egy vezetőnek nem mindig a kellemes dolgok jutnak, van úgy, hogy negatív élmények érnek bennünket. A kollégáimmal azért próbálok emberségesen bánni, mert tudom, hogy ha valakinek megoldódik a saját gondja, az jó az óvodának is. Ennyire egyszerű a dolog, kimondva. A gyakorlat persze ennél kicsit bonyolultabb. (PP)