Desek Lajos nem játszhatott annyira rosszul a „szaxafonnal”, különben Bereczki Kálmánné Ferenczy Ottília nem emlékezne rá. Az idős asszony férje is gyakran harmonikázott húsvétkor. A pestújhelyi Malmos Józsefné Huli Irma a műkedvelő előadásokra emlékszik szívesen. A férje komikus-táncos számokat adott elő, zenélni is tudott. A táncmulatságot a Hajdu-féle vendéglőben rendezték – ami ma már nincs meg. – Csokinyulat kaptunk, és
Mindenkinek megvan a maga fája. A Pestújhelyen tanító és élő pedagógusnak, Varga Árpádnak mondjuk kettő is van, méghozzá két 1907-ben ültetett jegenyefája, melyeknek gondosan őrzi a történetét. Van mondjuk a tanár úrnak egy száztíz éves szőlőtőkéje is, kecskecsöcsű fajta, jó tíz centi vastag a tőke dereka, és még mindig terem (na jó, annyit azért nem, hogy bor is legyen belőle).
A történet a Fiatal Művészek Stúdiójában kezdődött 1958-ban, a festőnek készült, de már diákkorában szobrászatra váltó Szabó Gábor vezetőségi tag is volt a 300 harmincöt év alatti tagot számláló művészközösségben. – A tagság választotta a vezetőket – idézte fel a kezdeteket a 77 éves szobrász, aki nagyapja, apja, leánya és fia műveit is meg tudta mutatni a Százados úti műteremlakásban.
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
