Fogytán a bejgli, túléltük a karácsonyi traktát, igyekszünk összefoglalni, nagyjából mi történt velünk az elmúlt napokban, mit ettünk, merre jártunk, kikkel találkoztunk, kinek örültünk (és kinek nem). Talán megbocsátható, ha az év végéhez közeledve személyesebb hangot ütünk meg, különben se’ vagyunk újság, mint azt év közben többször szajkóztuk, nincs irodánk, nincs vezérigazgatóságunk, egy kopott IPad-del meg olykor-olykor kamerás segítséggel randalírozunk
Pontosan huszonöt éve, 1992. április 11-én kerültem ide, a Pestújhelyi Közösségi Házban előzőleg úttörőház működött, 1988-ban meg átalakították Diáktanyává. A kezdetekről mesélt nekünk Nagy Edit, a PEKH népművelője, aki bizonyos napokra egészen pontosan emlékszik. Amikor például zajlott a forradalom Romániában, 1989 telén, már idejárt dolgozni. – A rendszerváltás idején egy időre még visszamentem tanítani Újpestre, de aztán amikor a ház összebútorozott a Csokonaival, és megérkezett 1991-ben Pintér Zsuzsa Mórocz
Mostanában sokat kószálok Pestújhelyen, valahogy mindig arrafelé akad dolgom. A 124-es buszról leszállva illendően köszöntöm a Facebookon „kis kedvencünknek” nevezett épületet, a toronyórásított Keresztelő Szent János templomot, amely a Bajcsy-Zsilinszky utcáról átkeresztelt Klebelsberg Kunó utca sarkán mereszti a tornyát, próbál ellátni a földszintes házak fölött a nagyvárosra. A tér túlsó végében húzódik a Bezsilla Nándor utca, a cseles ingatlanbizniszbe bocsátkozó ügyvéd tekinthető
Vannak egészen egyszerű és kézenfekvő megoldások. Ilyen a Pestújhelyi Közösségi Ház folyosóján látható új kiállítás, a Családok a falon. Modern, szellemes és igen hangulatos. Kedvelni fogják az idősebbek és a fiatalok is. Szlatényi Mária és Muzsayné Lévay Teréz végtelenül egyszerű dolgot talált ki, összegyűjtötte a pestújhelyi családoktól a legjellemzőbb fotókat. A két kutató általában a házasságkötésre koncentrált, ami azt is
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
