Nagyszerű vállalkozásba fogott a Pesti Magyar Színház, színre vitte Astrid Lindgren Harisnyás Pippi című meséjét.
A legrégebbi irodalmi műfaj a mese. Több száz éve, még az írásbeliség megjelenése előtt kezdték használni ezt a formát az emberek, hogy a megszerzett tapasztalataikat átadhassák egymásnak.
Sugárzó jelleme lenyűgöző, természetes bája magával ragadó. Változatos szókincse, kifogástalan beszédstílusa bámulatos. Történetei különleges világba repítik az olvasót, varázslatos helyekre, ahol szívesen elidőzik, megbújik az ember. Lázár Zsófia író olyan személyiség, aki a mindennapokban is meglátja az apró örömöket. Gyermekkoráról, élményeiről lelkesen beszél.
Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. Együtt cseperedtek fel. Együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték övék az erdő, övék a kismadár, amely rájuk szállt. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, és jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd
Daryl Wein, fiatal amerikai rendező, Lola Versus című vígjátékának főhőse, Lola (Greta Gerwing) húszas évei végéhez közeledik. A legjobb úton haladt afelé, hogy valóra váltsa kislánykori álmait – mesés esküvő, csodás házasság, gyönyörű gyerekek – ám a korábban tökéletesnek tűnő férfi (Joel Kinnaman), az esküvő előtt három héttel bedobja a törülközőt, mert inába száll a bátorsága.
Az első sokk után, az amúgy okos, kedves és szép Lola egyszerűen túlélésre játszik. Baráti és nem egészen csak baráti viszonyokba menekül, amelyeket akar is meg nem is, de összességében leginkább fogalma sincs, hogy mit akar, hogyan tovább. Bizonytalanságát, és az ebből eredő kiszámíthatatlanságát környezete elég rosszul viseli, így idővel mindenki hátat fordít neki. Lola kettesben marad önmagával és rákényszerül, hogy magával folytasson párbeszédet.
Az igazi, életszerű helyzetek, a finom, emberközeli humor és a – női szemmel is – lenyűgözően bájos főhős, kifejezetten kellemes élménnyé teszi a könnyed, alapvetően nyári filmet, így november végén. Zavartalanul álmodozhatunk napsütésről és nyárról, mert amit látunk, az valójában egy modern talajba ágyazott népmese a női személyiségfejlődés buktatóiról és nehézségeiről.
Aztán ha kijöttünk a moziból, elmélkedhetünk arról, hogy az emberi életút, és az egyes élethelyzetekkel járó, megoldandó problémák úgy tűnik nem sokat változtak Csipkerózsikáék óta.
Székely Ágnes
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
