Az advent – melynek első vasárnapja idén november 30-ára esik – jelentése: megérkezés, eljövetel. A négyhetes időszak Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. Az ünnep eredete az V–VI. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak.
Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. Együtt cseperedtek fel. Együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték övék az erdő, övék a kismadár, amely rájuk szállt. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, és jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd
November végén előkerülnek a fenyőágakból font koszorúk négy gyertyával. De vajon mit is jelent az advent?
Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, karácsonyra, vagyis Jézus születésére való felkészülés időszakára. A lelki készülődés 4 hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik. Eredetileg 40 napig tartott, mivel Jézus negyven napig böjtölt a pusztában, ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette.
A keleti keresztények azonban ma is január 6-án ünneplik karácsonyt. Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent első napjától vízkeresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat. Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a tradíció gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét.
A téli ünnepek ajándékozóinak régi kultusza van Európában, Fagy, Tél és Jég apó szerencsét hozó lények. A fagyos alakot a germán főisten Odin továbbélésének tekintik német nyelvterületen, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban.
A skandináv kultúrkörben a téli napforduló központi alakja a Yule-baknak nevezett figura. Ennek leghíresebb változata a lappföldi Joulupukki, akinek alakja azonosult a Télapóéval. Télapó hazánkban a püspöksüveges Mikulás alakjával egybemosott képzeletbeli figura.
A magyar falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig élt a „miklósolás” lánccsörgető szokása, amelyet végül kiszorított a jóságos keresztény Mikulás. A rendszerváltozás után, amerikai mintára, a mai modern Télapó figurájának szerves részévé vált, hogy rénszarvasok vontatta repülő szánon jár. A finn gyerekek meg vannak győződve róla, hogy az ajándékot osztogató, jóságos téli szellem hazája az Északi-sark, amelyet csak decemberben hagy el, hogy rénszarvasoktól húzott repülő szánján meglátogassa az egész világ jó gyermekeit.
(BI)
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
