A gyerekkoromat templomokban és futballpályákon töltöttem, jártam iskolákba is, de az nem volt annyira érdekes. Jól emlékszem a szülőfalum templomára és nagyanyám intelmekbe csomagolt kommentárjaira, amiben pünkösd közeledtével gyakran szerepelt a kiáradás kifejezés. Bajban voltam ezzel, mert a kiáradásról nekem csak és kizárólag a tavaszi árvizek jutottak eszembe. Azért lehettek róla konkrét élményeim, mert a falunk határában folyt a Tisza.
Bajban volnánk, ha részletesen és pontosan akarnánk beszámolni arról, hogy hetedszer sem sikerült megszavazni a költségvetést a kerületben. Megszavazni? Hol vagyunk ettől! A testület már napirendre se vette a kérdést. Minderre egy jó kétórás felvezető után derült fény, melyben túl sok minden nem történt. A képviselők megcibálták egy kicsit egymást, aztán ment minden tovább a szokásos mederben. Amikor szavazásra került
Szeptember elején jártam utoljára a Pólus Center mögötti ligetes területen, a Szilas patak partján bóklásztam egy kis híd közelében. A hatalmas városi pusztaságban az aktivisták szemétgyűjtő akciót tartottak, üdvözlendő, de egyben hiábavaló fáradozás, mert amit akkor délelőtt fölszedtek, éjjel vagy másnap az illegális szemétlerakók kipótolják. Régi probléma ez a városszélen, egészen addig fog tartani, gondoltam, amíg a térséget teljesen be
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
