Kamerával járja a világot a tanárnő
Turós Margaréta különleges egyénisége a Kontyfának. A fizika–kémia szakos pedagógus nemcsak színes karakterével és virágos nevével, hanem a hobbijával is színesíti az újpalotai Kontyfa Általános Iskola és Gimnázium közösségét.
„Mindig is vonzottak a művészetek – meséli Margaréta –, már gyerekkoromban, Kolozsváron is állandóan megrajzoltam a képzeletemben élő színes világot. Azt követően, hogy 1995-ben átjöttem Magyarországra, már a fényképezőgépeimmel próbáltam megörökíteni a körülöttünk levő színeket és fényeket. Ahogy nőttem és tapasztaltabb lettem, úgy kaptam mindig jobb és modernebb gépet, így a fotózás iránti vágyam is folyamatos maradt.”
Adódik a kérdés, hogy miért lett mégis fizika–kémia-szakos tanár, és nem egy ismert magazin képfelelőse. „A kémiát és a fizikát is lehet élményekre hagyatkozva tanítani – válaszolja –, azaz nemcsak az elméletet sulykolom a diákokba, hanem sokat kísérletezünk, pontosabban ők kísérleteznek, és eközben maguk fedezik fel a lényeget.” Nyugodtan kijelenthető, hogy amióta Margaréta megérkezett a Kontyfába, sokkal nagyobb népszerűségnek örvend a kémia és a fizika. Ennek pedig már jó tíz éve.
„Az órákon sokszor szóba jönnek a személyes élmények is. Magam is kíváncsi vagyok a diákjaimra, és őket is nagyon érdeklik a pályakezdői korszakomban egy budapesti nevelőotthonban, illetve immár gyakorló tanárként a nagyvilágból összegyűjtött tapasztalataim.” Turós Margaréta ugyanis a szüneteket egy fényképezőgéppel a nyakában távoli földrészeken szokta tölteni. Járt már Afrikában – Szenegálban, Tanzániában, Kenyában – és az északi országokban. Többször megfordult Ázsiában, többek között Thaiföldön, Indiában, Kínában és a Himalájában is. Eljutott Zanzibárra, a Seychell-szigetekre, Maurtiusra, New York-ban is volt már. A kedvenc helye Kuba, ahová eddig legalább tizenötször ellátogatott már. És mindenhonnan sok-sok képpel tért haza.
„Mindig egyedül utazom, ez elsősorban praktikusságból, másrészt anyagiakból is fakad. Kiérkezve egy idegen kultúrába azonban szükségem van barátokra, segítőtársakra. Megtalálásukban szerencsére már nagy tapasztalatom van. Hol egy neves kardiológus, hol egy iskolaigazgató kalauzol engem, akikkel olyan helyekre is eljuthatok, amit magamtól nehéz lenne felfedeznem. És így nemcsak a helyek, hanem az emberek is megnyílnak előttem, amit megpróbálok a képeimen is visszaadni.” Róluk készült fotói nem egyszerűen portrék, hanem kultúrantropológiai érzékenységű történetek az egyes kultúrákról. Képei az ottani ünnepekről és hétköznapokról is szólnak. „Minden esetben kapcsolatba kerülök a fotóalanyaimmal, beszélek velük, előbb megismerem őket, és csak azután készítek róluk felvételeket.”
Az újpalotai tanárnő képeit már sokan látták. Egyrészt a közösségi oldalakon, ahova gyakran feltölti őket, másrészt pedig a kiállításokon, amelyek mindig különleges installációnak számítanak. Van, amikor egyedül, és van, mikor másokkal közösen mutatja be alkotásait. Hol egy kiállítóteremben, hol egy nagykövetségen, de olyan is volt, hogy az Air France fotópályázatán ő képviselte Magyarországot. „Sosem foglalkoztatott, hogy pénzt csináljak a fotóimból. Szeretem magam kitalálni, hogy hova menjek, és ott mit és hogyan fedezzek fel. A képeimen ezt a szabadságérzetet is szeretném megörökíteni.”
Comments are closed.
