A Csokonai Művelődési Központ és intézményei a korábbi évekhez hasonlóan idén színes programokkal készülnek a magyar kultúra napjára. Az intézmény munkatársai arra törekednek, hogy ne csak január 22-e, hanem az év minden napja a magyar kultúráé legyen, ezért szerveztek olyan programot, amelyet már 22-e előtt megrendeznek – tudtuk meg Tóth Lajos intézményvezetőtől. A MÁV Szimfonikusok kamarakoncertje január 19-én délután 4
Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. Együtt cseperedtek fel. Együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték övék az erdő, övék a kismadár, amely rájuk szállt. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, és jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd
Adamik Tamás professzor tartott előadást az esszé műfajáról, és ennek keretében mutatták be a „Miért írunk verset?” című költészeti antológiát és CD-t november végén a Csokonai Művelődési Központban. Az est meghívott vendégei és előadói voltak László Tamás polgármester, a kiadvány fővédnöke, Véghelyi Balázs kiadóvezető (Üveghegy Kiadó), Szalay Miklós, a könyv grafikai tervezője, valamin Kasó Tibor dalnok, a versek megzenésítője.
Az ANNO Művészeti Hét keretében megrendezett RÖFI, azaz Rákospalotai Rövidfilmszemlén Közönségdíjat nyert Szírmai Márton kisfilmje, a Minimál. A rendezővel a filmről beszélgettünk, és arról, hogy látja kerületünket. – Mit szólt az elismeréshez? – Nagyon örültem neki, azért meg különösen, mert ez volt a film első vetítése, s elkészítése után kicsit tanácstalan voltam, hogyan sikerült. Ez jó megerősítés volt. –
Pest és Buda egyesítésének 140. évfordulóját ünnepeljük idén. Ez pedig alkalmat ad arra, hogy saját múltunkról is megemlékezzünk.
[ngg_images gallery_ids=”18″ display_type=”photocrati-nextgen_basic_imagebrowser” gallery_width=”600″ gallery_height=”400″]
Az 1873-as egyesítést kerületünk mai három részéből csak a rákospalotai polgárok élhették meg, Pestújhely és Újpalota már a XX. században keletkezett. Rákospalota története azonban egészen a XIII. századig visszavezethető, az első bejegyzések még Nyír-Palota néven emlegetik. A jelenlegi Rákospalota 1861-ben független községgé, 1923-ban pedig várossá vált.
Évszázadok során a település határai is változtak. Ezt bizonyítják azok a határkövek is, amelyek a régmúlt időkből megmaradtak. Ez azért is időszerű téma, mert ezeknek a köveknek a számozása is jubilál idén. Budapest elöljáróinak első dolga volt 1873-ban, hogy a korábbi határköveket összeírja és megszámozza.
A dokumentumok szerint száz ilyen határkő jelezte akkoriban az új város pesti határait, amelyből körülbelül húsz palotai területre jutott. Nagy-Budapest 1950-es létrehozásakor azonban módosultak az ősi határok is, a kövek szerint főleg a palotaiak kárára, ennek köszönhetően a húsz határkőből ma már egy sem található a kerületben.
Aki kíváncsi rájuk, az a IV., a XIII. és a XIV. kerületekben megtalálja még őket. A legkönnyebben Újpesten lehet észrevenni ezeket a határjelzőket, mert ott hangsúlyt helyeznek a értékvédelemre, így a palotai határköveket is nagy becsben tartják.
Köveket ősidőktől fogva állítanak a határok megjelölésére, főleg olyan esetekben, amikor nem volt lehetőség természetes – folyóhoz vagy hegyhez kötődő – határ meghúzására.
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
