Huszonnyolc év a Kavicsosban

Jászkisérről vezetett Sebestyén Irén útja Újpalotára, de most már nem számít újonc városlakónak, mert a huszonnyolc év megedzette. A Kavicsos közi tagóvoda helyettes vezetője a napokban Bárczy István-díjat vehetett át a városházán, elismerték a munkáját. A kitüntetett pedagógussal a ligetes környezetben lévő ovi előterében találkoztunk.

– Nagyon jó gyermekkorom volt, szabadon jöttünk-mentünk a faluban a bátyámmal és barátnőimmel, s hamar rájöttem, hogy rám bízták a kisebb gyerekeket, korán „kezelésbe” tudtam őket venni. Apukám a MÁV Építőgépjavító Üzemben dolgozott, anyukám vállalkozott, egy helyi vegyesboltot vitt a rendszerváltás után. Mentünk sátorozni Abádszalókra, bejártuk a Tisza-tó zegzugait, horgásztunk, bicikliztünk. Éltük a vidéki élet szépségeit és gyötrelmeit. Dolgoznom is kellett, hamar befogtak, a szüleim hagymáztak és paradicsomot termeltek.

A gyerekekben az őszinte szeretet vonzotta. A gyerek soha nem játssza meg magát, ragaszkodása mélyről jön, az általa adott szeretet az, ami miatt valakiből óvónő lesz. Ennél nincs fontosabb.

Gödöllőre járt óvónőképző szakközépbe, utána rögtön a Kavicsosba került. Eleinte szokatlan volt számára, hogy a szülők általában az idősebb kollégákhoz fordultak, ha örültek valaminek, vagy ha panaszuk volt. – Nem tudtam, hogyan fogadtassam el magam úgy, mint a gyermekük pedagógusa – mondja mosolyogva Sebestyén Irén. – Az évek múlásával aztán tapasztaltabb és érettebb lettem. S akkor már nem volt gond, bátran hozzám fordultak a szülők, megbíztak bennem.

Személye azonosulási minta a gyermek számára, ezért is tartotta egész pályája során elengedhetetlennek a szép, példamutató beszédet és a megértő magatartást. A játékhoz jó légkör kell, az empátia és a tolerancia nem mellőzhető, itt a tekintélyelv nem működik. Főiskolai diplomáját 1998-ban szerezte Szarvason, nem volt számára kellemetlen a továbbtanulás, mindig örömmel képezte magát. Kedvenc területe a mozgás, ami aztán alapja lett fejlesztő munkájának. Meghonosította a gyerekek körében a játékos erobik foglalkozásokat, a zene és a ritmus örömforrás lett a gyerekek számára. Hogy egyre több gyerek jelentkezett nála, csak megerősítette abban, hogy van értelme a digitális korban a sok mozgásra épülő játékoknak.

Kollégát is tisztelhetünk benne, hiszen a kilencvenes évek végén cseles módon gyarapították az óvodai alapítvány kasszáját. Újságot jelentettek meg, a Tótágas havonta jött ki négy hosszú éven át, amivel erősíteni lehetett a szülői kapcsolatokat.

Helyt tudott állni akkor is, amikor pedig csapkodtak körülöttünk a villámok. A koronavírus-járvány olyannyira nem kerülte ki a Kavicsost, hogy a tizennyolc dolgozó közül kilencen fertőződtek meg, ami eléggé magas arány. Nem pánikoltak be, összehangolták lépéseiket a szülőkkel és a hatóságokkal. Nem volt azért könnyű a karantén, mindenki csak pislogott, mert nem lehetett tudni, mi következik. Most fellélegeztek, élik a szép nagy kertben a gyerekekkel a boldog hétköznapokat, az óvónők és a dadusok lelkébe beköltözött a derű.

A Bárczy-díj átadója után elkészült a közös fotó Karácsony Gergely főpolgármesterrel. Sebestyén Irén, aki viszonylag fiatalon kapta a kitüntetést, azt érezte, hogy figyelnek rá, elismeri vezetője a munkáját . Szép időszak előtt áll különben, a nagy fia a napokban érettségizett.

– Vágyak, tervek a jövőben? – kérdezett vissza. – Most, amikor azt se lehet tudni, mi lesz holnap? Apró ügyeken gondolkodik csak az ember. Nemrég egy régi ovis tanítványom arra kért, vállaljam el a mentorálását, mert ő is az óvónői hivatást választotta. Ezt azért felfoghatom a személyes sikeremnek is. (Periszkóp Palotán, Rab László, 2021. június 11.)