Nem akarjuk fényezni magunkat, de eléggé otthon vagyunk köztéri fák felismerésében. Pedig nem vagyunk botanikusok. Egyszerűen arról van szó, hogy van szemünk arra, ami körülvesz bennünket. És szívesebben csodáljuk meg virágzó kerületi fáinkat, minthogy dühöngjünk azon – fölöslegesen –, hogy ejnye-bejnye, már megint szemetelnek az emberek, és jajjaj, mennyire nem vigyáznak a természetre. Bezzeg mi! Erre a fára, amelyet itt
Jászkisérről vezetett Sebestyén Irén útja Újpalotára, de most már nem számít újonc városlakónak, mert a huszonnyolc év megedzette. A Kavicsos közi tagóvoda helyettes vezetője a napokban Bárczy István-díjat vehetett át a városházán, elismerték a munkáját. A kitüntetett pedagógussal a ligetes környezetben lévő ovi előterében találkoztunk. – Nagyon jó gyermekkorom volt, szabadon jöttünk-mentünk a faluban a bátyámmal és barátnőimmel, s hamar
Ki volt, aki kitalálta? – tettük föl jó érzékkel a kérdést a Nyitott Ajtók újpalotai irodája előtt, miközben a tárlókban elhelyezett hímzett maszkokat nézegettük. – Én voltam – felelte mosolyogva Makai Ferenc képviselő, és innentől kezdve egy kicsit megóvatosodtunk, mert megvolt a kockázata annak, nehogy valami rosszat mondjunk egy-egy maszkra. Tanulva óvatlanságunkból a pingvines maszkra pédlául azt mondtuk, milyen modern
(Egy kárpitosmester emlékére) Juli megszenvedte a koronavírust. A legnagyobb újpalotai háztömb munkatársa öt hétig küzdött a betegséggel, még most is érzi a rekedtséget és a hatalmas fáradékonyságot, amely a fertőzéssel jár. Heteken át harcolt férjéért, „Pityuért”, aki egy hétig volt a Honvéd kórházban lélegeztetőgépen, s végül a második hét elmúltával meghalt az intenzív osztályon. Az asszony a közösségi hálón folyamatosan
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
