Akinek iskolás gyereke van, tudja jól, mit az az e-kréta. Igen, az elektronikus napló, amiből netes felületen keresztül tájékozódhatunk nemcsak a gyerek érdemjegyeiről, de a házi feladatokról, az órai anyagról is, sőt még egyéb, iskolával kapcsolatos eseményekről, tudnivalókról is.
Fotó: XV Méida, Nagy Botond
Nálunk ez tavaly még csak kísérleti jelleggel működött, ami – többek között – azt is jelentette, hogy be sem tudtam lépni a rendszerbe. De nem volt gond, a tájékoztató füzetbe előbb-utóbb bekerültek a jegyek, a házi feladatot a fészbuk-csoportból mindig megtudtam, igaz, kicsit kínos volt, hogy szombat reggelenként én voltam az első, aki – látván Gyermek üres leckefüzetét – kétségbeesetten írt, miből és mit is kell megcsinálni.
Idén már élesre fordultak a dolgok, az e-kréta kötelező, bár aki nem tud internetezni, kérelmezheti – írásban, erre a célra előállított nyomtatványon – a tájékoztatót/ellenőrzőt, de alapból már senki sem kapott ilyet a suliban.
Aztán megtudtam, van már applikációja is. Szuper! Letöltöttem, igaz, amíg sikerült bejelentkeznem, kihullott a hajam, mert az iskola vezetősége által megadott jelszókulcsot (gyerek születési évének utolsó két számjegye, hónap, nap, mindezt kötőjellel elválasztva) nem fogadta el. Huszonnyolcadszori kísérlet után beengedett (a titok: teljes év, hónap, nap, kötőjelek nélkül, hehe). És eljött a szép új világ. Az igen okos telefonom azóta pittyegéssel jelzi, ha történik valami. Magyarul, akár már délelőtt megtudhatom, hogy Gyermek két nappal korábban megírt matekdogája hányas lett, ami szintén szuper, mert délutánig jól felszívhatom magam, és ahogy kijön a suliból, nekieshetek.
Ha pedig valamit lelkesen elkezdene mesélni a napjáról, beléfojthatom a szót, hogy „Igen, tudom!”. Mert a nagy testvér most már mindent lát…
Comments are closed.
