Sportolt a nagyi

Volt abban valami megejtő, hogy az idős urak és hölgyek Klebiként emlegették a Klebelsberg utcai idős klubot. A 68 éves Bara Imre nyugdíjas esztergályos azt is hozzátette, olykor az “Aranyba” is elugrik, mert egy bizonyos életkor fölött egyre nehezebb pingpong versenytársakat találni. De nem lehetetlen.

Sportolj, nagyi! Ez volt a címe a Kihívás Napján a Budai II. Stadionban annak a rendezvénynek, amelyre valamennyi idősklub-tag meghívót kapott. Igen sokan elfogadták az invitálást, és már a meridiántornás bemelegítésnél jelen voltak.

A derűs napsütésben aztán egymást követték a versenyszámok, a játékos vetélkedők és a különféle mutatványok, amelyeket a teljesség igénye nélkül igyekeztünk megörökíteni.

A viharos kezdet után békésebb pillanatok következtek. A klubtagok tornafoglalkozást vállaltak, majd belekóstoltak az Etka jóga szépségeibe. Erről vajmi keveset tudtunk, Tabi Hajnalka jógaoktató Kártyikné Benke Etka követőjeként vezetett be bennünket a keleti meditációs gyakorlatok nagyon is ránk szabott ágazatának világába. Melynek az alapító szándéka szerint is az volt a célja, hogy az ember a fittségét és a lendületét a hajlott életkorban is megőrizze. Ehhez pedig az kell, hogy a testét mindenképpen használja és kondicionálja.

Az ebéd üstben főtt: gulyásleves volt. Az egyik szervező, Jobbágy Mária mentálhigiénikus társaival köszönetet mondott érte “Ábri Lacinak”, de kijutott a köszönet az ESZI (az önkormányzat Egyesített Szociális Intézménye) valamennyi dolgozójának.

A klubtagokkal beszélgetve arra jöttünk rá, hogy nem kell túlmagyaráznunk a dolgokat. Végül is velünk van az a viszonylag aktív nagyszülői generáció, amelynek tagjai mégiscsak a motorizáció és az internet ismeretében élték és élik pörgős évtizedeiket. Ami közös bennük és a korábbi időskorúakban: a tétlenség elutasítása. Mindenki tudja, hogy ez a legfőbb bajok forrása.

Mozgás nélkül könnyebben születik a betegség, ami aztán megszüli a panaszt és a magányt. Van, aki pingpongozva, és van, aki tánctanulással igyekszik tenni a lélekpusztító tétlenség ellen.

Nem kell persze mindenkinek karatézni hetvenévesen, olykor az is elég, ha tesz-vesz otthon a saját környezetében. Malmos Józsefné Huli Irma – akivel Húsvét előtt profi tojásfestőként ismerkedhettünk meg – arról beszélt, hogy szeret szinte egész nap kint lenni a kertjében. Ha nincs semmi különösebb dolga, akkor is gyönyörködhet a harsogóan zöld tiszafában.

Amiből az következik, hogy a szemlélődés is része az aktív idős kornak. (PP)

*

További képek bőséggel találhatók a Periszkóp Palotán Facebook-oldalán és ugyanitt Jobbágy Mária profilja alatt.

 

 

One Comment

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.