Karácsony a legmeghittebb ünnep a keresztények életében világszerte. Minden családnak megvannak a sajátos hagyományai, azonban elődeink ősi szokásainak egy része átalakult vagy épp feledésbe merült.
Ádám és Éva napja, karácsony vigíliája december 24-e. Az adventi időszak utolsó napja, de egyben a karácsony kezdete is. Dologtiltó napnak számított, csupán a takarítást és a sütés-főzést engedélyezték. Régen a katolikus egyház szigorú böjtöt rendelt el erre a napra, amelyet az éjféli miséig be kellett tartani.
Elsődleges éteknek az egész kenyér és a kalács számított, hogy egész esztendőben legyen belőle. Népszerűek voltak még karácsonykor a hüvelyesek, valamint a sült tök és újabban a hal, melyek a következő év pénzbőségét kell hogy biztosítsák.
Fotó: XV Média, Vargosz
A karácsonyi ünnepkör nélkülözhetetlen jelképe a fenyőfa, az első hazai karácsonyfát Brunszvik Teréz állította 1824-ben német mintára. Kezdetben almával, dióval, ostyával, mézes süteménnyel és cukorral díszítették.
A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb dramatikus népszokása, melyet manapság is szívesen játszanak el a gyerekek és felnőttek egyaránt. A pásztorjátékon kívül a regölés, vagyis a jókívánságok köszöntése is fontos szerepet játszik a téli ünnepkör rítusában. Míg a karácsony a bensőséges pillanatokról szól, a szilveszter és az újév már a zajosabb mulatságokról híres. A tánc, zene és a lakomák mellett előtérbe kerülnek a babonák és a következő sikeres új év reményében számos fogadalmat teszünk.
Ünnepekről bővebben a mek.niif.hu oldalon olvashat.
Comments are closed.
