Hogy készül az ördögbot?

Bernecebaráti. A gyerekek a nyári művészeti táborban életük első nyilatkozataikat adják. Örülünk, hogy ehhez hozzásegíthettük őket. Kellemes feladatot teljesítettünk vasárnap, amikor a nógrádi lankák ölelésében megbúvó táborba látogattunk. Az önkormányzat 1986 óta féltő szeretettel óvja, fejleszti az egykori athéni olimpikon kastélyában kialakított búvóhelyet. Benne van ebben a nagyvárosi ember vidéki környezethez és pihenéshez való őszinte ragaszkodása is.

No de a gyerekek.

A művészeti szekciók alkalmi kiállítást rendeztek, és bemutatták friss műveiket. Festményeket, rajzokat, fazekakat, gyöngysorokat csodálhattunk meg. De itt akadtunk rá a kézműves ördögbotosokra is. Tatár Noémi és Ferenc András az erdélyi Boncidáról érkezett, Bãrgãoana Alexandra Maroshévízről utazott ilyen messzire. Mások Válaszúton málháztak fel, vegyes a táborban a nyelv, vakációznak a magyarok mellett román fiatalok is, ami tovább színesíti a kicsiny falu életét. A határon túli gyerekek és ifjak mellett vannak dabasi és kerületi táborlakók is, de az már biztos, hogy a nemzetközivé lett Bernecebaráti a testvérvárosi kapcsolatok ápolására is kiválóan alkalmas. Andula Zsuzsanna táborvezető vendégül láthatta kassai kolléganőjét, Szegedy Ildikót is a forró júliusi héten, aki nemsokára gyerekekkel tér vissza ide, Nógrádba.

Nem tapasztaltunk csellengést meg tengéslengést a táborlakók részéről. Többen úgy vélték, ez az örökmozgó táborszervező, Tajti Réka mellett eleve elképzelhetetlen. Tény, hogy a résztvevők (a Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat aktív közreműködésével) önfeledten játszottak az udvaron, az aktivitás különösen érvényes volt a délutáni vízbombázásra. Amikor a gyerekek közös drámai produkcióként egy cirkusz világába kalauzoltak bennünket, a közönség soraiban helyet foglaló polgármesterre az oroszlán szerepét osztották. Hajdu László, aki újabban a valóságos politikai cirkuszban is gyakorolhatja a tüzes karikán való átugrás mutatványát, fegyelmezetten belebődült a mikrofonba. És később, amikor a kísérőtanárok és a szervezők munkáját megköszönte, annyit mondott, “amíg mi itt leszünk, ez a tábor is itt lesz.”

Mire ezt a beszámolót “kitoljuk” közösségi naplónk fedélzetére, a gyerekek már árkon-bokron túl lesznek. Emlékezzenek rá jó szívvel, hogy milyen volt az, amikor Tajti Réka ellentmondást nem tűrő hangon dinnyézni hívta őket Bernecebarátiban.

Apropó szív. A 16 éves maroshévízi Bãrgãoana Alexandra arról beszélt a Periszkópnak, hogy “gyerekszívorvos” szeretne lenni. Üzenjük, hogy tíz év múlva elővesszük ezt a bejegyzést! (PP, 2017. július 10.)

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.