Bősze Lajosék zalai barangolása

Zalában jártak a Csokonai fotósklubjának tagjai, élükön Bősze Lajos barátunkkal, aki rendszeresen ellátja blogunkat fényképekkel. Lajos a hetven fölöttiek táborát gyarapítja, a “Csoki” Netmesterklubjában ismerkedtünk össze jó egy évvel ezelőtt. A fotózás régi szenvedélye, melytől a jelek szerint nem lehet szabadulni. Ami azért örvendetes, mert így megmaradnak az emlékek. 

A mostani téli kirándulás célpontja Nova község volt. A “csokis” fotósok a Göcsej szívébe látogattak, és a képek tanúsága szerint minden napon valami izgalmas célpontot néztek ki. Eljutottak a fenékpusztai bivalyrezervátumba, és mindnyájunk nagy szerencséjére egy napot eltöltöttek Kehidakustányban, Deák Ferenc egykori kúriájában. Láthatták a “a haza bölcsének” és a modern Magyarország egyik megteremtőjének hétköznapi tárgyait, és azokat az emlékeket, dokumentumokat, amelyek mindnyájunk számára fontosak. Deák, a zalai táblabíró, a Batthyány-kormány egykori igazságügy-minisztere sokáig a kúriában élt, 1854 után költözött csak Pestre, Kehidát ugyanis a család eladta Széchenyi Ödönnek. 

A kis falucska Deák emlékéből és a termálfürdőjéből él, nem teljesen sikertelenül. A Deák-kultusz a fő attrakció Söjtörön is, ahol pedig a legendás reformkori politikus, a nemzeti liberalizmus atyja született. Nem haszontalan, ha idézünk tőle 1840-ből egy idevágó passzust. 

„A szorgalomnak két hatalmas rugója van: szabadság és tulajdon. Két hatalmas ösztön ad a polgárnak erőt s lelkesedést a hon védelmére, s e két ösztön: szabadság és tulajdon. Csak két erő köti biztosan a népet honhoz és törvényhez: szabadság és tulajdon.” 

Deák Zalában és Pesten is agglegényéletet élt, ennek az is oka lehetett, hogy születésekor elveszítette az édesanyját, Klára nővére és Antal bátyja nevelték fel, a családjához ragaszkodott, de a gyermekkor mélységeiből eredeztethető legendás szikársága is (“a haza fejének” nevezték, mellette Kölcseyre mondták, hogy ő volt “a haza szíve”). Tudunk ugyan (nem túl sikeres) szerelmi kalandjairól, de leveleiből olyan megállapítások is megmaradtak, hogy például a nők „otthon hangosszavú szürke seregélyek, a sétányon pávák, udvarlójuk mellett turbékoló galambok”. Amikor pedig egyszer arról faggatták, hogy miért nem alapított családot, állítólag azt felelte, hogy a becsületes ember megházasodik, az okos viszont nem. A már életében csodált reálpolitikus megítélése, akiről anekdoták ezrei keringtek Zala vármegyében is, nem ettől lesz teljes.

Mindez Bősze Lajos zalai képsora kapcsán jutott eszünkbe. 

Zala Péter fotója Észak-Amerikából

Van aztán itt más is. A rákospalotai fotósklub tagjai az oroszlán barlangjába merészkedtek, amikor természetfotózásra adták a fejüket, és eltöltöttek néhány napot (február 9-10-11-én) az idei téli fotótáborban, a novai Csicsergő panzióban. Még talán most is tart ugyanis a magyar természetfotózás nagyágyújának kiállítása a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előterében. Zala Péterről, az egykori

by Zala Péter

toxikológusról (!) van szó, aki alig egy évtizede vett a kezébe tükörreflexes gépet, majd a világot beutazva készítette és készíti ma is káprázatos fényképeit, amelyek a Google és a megosztóportálok révén hallatlan népszerűséget hoztak a pompás mesternek. A Zalából elszármazott (egykor az Albatrosz zenekarban is muzsikáló) fotós munkássága előtt tisztelgünk azzal, hogy képeket hozunk tőle egy olyan posztban, amelyben palotai barátaink kiruccanásáról tudósítunk.

Zala Péter jó ideje Gödöllőn él, azt javasoljuk Bősze Lajosnak és a fénykép szerelmeseinek, hogy nyugodtan vegyék fel vele a kapcsolatot, és látogassák meg. Ha pedig a “Csokiban” nagyon jó tárlatot szeretnének összehozni a világutazó fotós közreműködésével, az sem tűnik lehetetlen elgondolásnak. 

Bősze Lajos képei a göcseji fotótáborból. 

 

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.