Nyolcvanöt évesen az oviban

Fura vendége volt a napokban a pestújhelyi Őrjárat utcai óvodának, a kiscsoportosoknak tartott ugyanis mozgáspróbát a 85 éves Balázs Olivér. Az egykori válogatott tornász alaposan átmozgatta a kicsiket, és olyan gyakorlatokat végeztetett velük, amelyek a finom mozgások miatt rendkívül fontosak.

Ráadásul az 1961-es év tornászbajnoka nem éppen különleges tárgyakkal végeztetett gyakorlatokat. Amikor megjött, egy nagy dobozban hozta a kéztörlőpapírt tartó hengereket, minden gyerek kettőt kapott belőlük, azokkal kellett az érdekes mutatványokat végrehajtani. Mutatjuk, miféléket.

A ruganyos mozgású Balázs Olivér jól tud a gyerekekhez beszélni, amit pedig csináltatott velük, tanítani való. Az apró, pici mozdulatok, amelyek a kéz, a láb és a test harmóniáját megteremtik, a gyerekek kedvére való volt. Elhitték, hogyan mászik a henger oldalán a katica, és azzal sem volt semmi baj, ha a békának ugrani támadt kedve. Az alkalmi óvóbácsi Pistikének és Juliskának hívta a gyerekeket, ami megint jókora derültséget keltett.

Balázs Olivér mindig is kezdeményező kedvű, kreatív sportember volt. Erről tanúskodnak a találmányai, amelyekkel immáron több évtizede házal. Szerepel köztük feldönthetetlen kapu és bordásfalra akasztható, több mint ötven mozdulatsor megtételére alkalmas szerkentyű, és persze ott vannak az elmaradhatatlan vizesflakonok, amelyekkel egész komoly gyakorlatokat el lehet végezni. Velünk is kipróbáltatta, egy-egy másfél literes, vízzel csordultig töltött flakont kellett a kezünkbe venni, s a két súllyal kinyújtott kézzel (!) geometriai formákat kellett rajzolnunk a levegőbe. Tessék kipróbálni! A harmadik kör és a negyedik négyszög után érezni kezdi az ember az alkarján lévő izmok megterhelését.

Jó tartással dolgozik

Balázs Olivér 1961-ben (Bagoly Gyöngyvér mellett) nyerte az országos tornászbajnokságot. Szerencséje is volt, mert a címvédő Rech Gyula rontott nyújtón, s hiába nyerte meg a lóugrást, a hátrányát már nem tudta ledolgozni. „Balázs Olivér teljesen megérdemelten szerezte meg a bajnoki címet – írta a Népsport –, hiszen már két éve ott áll a bajnokság kapujában. Harmadszorra sikerült neki. Nincs gyenge szere, jó tartással dolgozik. A lóugrás kivételével minden szeren bekerült az első három közé, de aranyérmet csak korláton szerzett.”

Olivér a Budapesti Honvéd versenyzője volt, és aktív évei végeztével sem szakadt el a tornától. Ezenkívül találmányaival bombázta a sportági szövetségeket, aztán vagy megértették, hogy mit akar, vagy nem. A felboríthatatlan kapura mondjuk annak ellenére nem mozdult rá a nyolcvanas években az MLSZ, hogy szinte majd minden évben volt olyan baleset (van ma is), amelynek következtében megsérülnek a gyerekek. Leánya a norvég állami balett szólótáncosaként futott be szép karriert, Balázs Olivér pedig a mai napig nagy szeretettel tanítgatja a kicsiket.

Célja, hogy megszeressék a mozgást, a madárcsontúak pedig eljussanak odáig, hogy a tornát válasszák maguknak sportként vagy élethivatásként.

Ezért is volt annyira megejtő az idős tornász Őrjárat utcai óvodai látogatása. (PP, Rab László, 2019. december 6.)

Képeink a gyerekekkel való találkozásról és a sportolói pályafutás állomásairól