Üzenet az egészséges 2035-ből

(A Tizenöt 2035 pályázatra be nem küldött felnőtt munka. A történet kitalált, a valósággal való minden egyezés véletlen.)

A kekiruhás nő visszaült stokijára a Páskomliget utcai koronakapu ellenőrző irodájában, s visszavedlett rideg hivatalnokká. Arról kezdett faggatózni, ismerem-e azt a férfit, akivel az Újpalota Metrómegállóban beszélgettem.

– Ha valaki megkérdi, hány óra, én meg válaszolok neki, rögtön beszélgetésnek nevezik? – kérdeztem vissza.

– Ne raboljuk egymás idejét, kérem! – harsant fel az egyenruhás nő. – Azt kérdeztem, ismeri-e azt az erősen lázas férfit.

– Nem. Életemben most láttam először.

– Azt se tudja, hogy egy hármas koronással állt szóba?

– Honnan tudnám?

– Nem mutatta meg magának a vállába sütött bélyegeit?

– Miért mutatta volna meg?

– Hogy kérkedjen velük. A legkeményebb oltásellenesek közé tartozik.

– És? Miért nem altatják el? A harmadik bélyeg után az jön, nem?

– Még várunk vele. Be akarjuk bizonyítani, hogy mindenki megnyerhető az ügynek. A Koronátlan Társadalom Program toleráns és nyitott. Azokkal is kíméletesek vagyunk, akik pedig nem érdemlik meg a jóságunkat.

Idill
Kukkolás

Drasztikusabb eszközök

A hivatalnok ezután a Totálisan Egészséges Világról való ismereteimet próbálta bővíteni. A hangzatos program az elhízást, a magas vérnyomást, a dohányzást és a koronavírust szeretné kiküszöbölni, mint kockázati tényezőt. A húszas évek békésebb és elnézőbb próbálkozásai után (vásárlási idősáv, lázmérés az iskolákban, éjszakai kijárási tilalom stb.), amelyek vajmi keveset értek, a Világegészség Őrei nevű állami szervezet 2025 után drasztikusabb eszközökhöz nyúlt. Az európai térségben a Koronátlanító Kongregáció hadat üzent a kövéreknek, a magas vérnyomásban szenvedőknek, a bagósoknak és a pozitív koronateszteseknek. 2030-tól a renitensek kevesebb pénzt kaptak a munkájukért. Ha például valaki elérte a 25-ös testtömegindexet, túlsúlyosnak minősült, s a béréből levontak 5 százalékot. A BMI-t félévente ellenőrizték, ha valaki lefogyott, és 25 alá ment, elismerő oklevelet kapott a Súlyellenőrző Központból, utána újra a normálisak közé mehetett.

Hasonló volt a helyzet a többi nyavalyával is. “Az állami alapjövedelmet megkapod – írta titokban egy ismerősöm a Kozák térről. – De ha a vérvizsgálat kimutatja, hogy nikotin van benned, visszaminősítenek, s a válladba beütik a kis lézerbélyeget. A koronavírusos teszt eredményétől függően is csökkentik vagy növelik a fizetéseket. Jellemző, hogy a kórosan soványakkal egyáltalán nem törődnek. Pedig ha azt vesszük, lehetne nekik adni pluszpontokat, és akkor utána annyit zabálhatnának, mint a disznók, nem érhetné őket hátrány, mert a formállogika szabályai szerint előre teljesítik a tervet, s a kövérségükkel nem rontják az összképet.”

Amikor a rendelkezéseket 2030-ban bevezették, és kitalálták, hogy Újpalotára, Pestújhelyre és Rákospalotára egy-egy kijátszhatatlan koronavírus-kaput telepítenek, már nem jelentek meg könyvek, nem voltak újságok, bezártak a bevásárlóközpontok, a benzinkutak pedig reggel 6-tól nyolcig voltak nyitva, de csak azok tankolhattak, akik 30 napnál nem régebbi negatív vírustesztet igazoltak az autójukba szerelt jeladóval. Ha besípolt a koronakapu, azonnal kiparancsolnak a sorból. Az új vásárcsarnok bejárata mellől és a Páskompark Metróállomásról a pozitívokat dróntaxival reptetik a Szilas-patak partjára épített Pólus Egészségmegőrző Központba. A friss esetek gyorsan megkapják a vállukra a bélyeget, át kell aztán menniük a vérnyomáskapun, megmérik végül a testtömegindexüket, feltöltik az adataikat a felhőbe, és máris mehetnek a dolgukra.

Dimb és domb

A vérnyomáspróbán a 120/80-as alapértéket veszik ideálisnak, aki ettől eltér, annak szintén levonnak a béréből. 2031 óta élesben megy a játék, akkor rendelkeztek úgy, hogy reggelente, munkakezdéskor is vérnyomásmérő kapun kell áthaladni, a központi számítógép pedig azonnal visszaküldi az adatokat a munkáltatónak. Egy blogger az illegális Periszkóp Palotán oldalon, melynek közleményeit ekkoriban éjszaka, kézzel másolva sokszorosították, erről így számolt be: “A béremet a 140/100-as eredményem miatt átlagban 10 százalékkal rövidítették meg, ami nem esett jól, de eleinte köptem rájuk, és röhögtem a Stresszmentes Élettel a Jövőért elnevezésű programjukon. Nem gondoltam, becsszavamra mondom, rossz álmomban nem jött elő, hogy ezek ilyen gyorsan ránk telepedhetnek, és a játszma odáig fajul, hogy nyíltan üldözni kezdik a túlsúlyosokat meg a világ fő ellenségeit: a dohányosokat. Azon, hogy a pozitív koronateszt miatt 40 százalékkal csökkentik a béreket, már egyáltalán nem csodálkozom.”
2032-ben különben törvényt hoztak a trükközőkről. Egy makkegészséges fickóról, aki az Étrendkiegészítők Lovagkeresztje kitüntetés országosan ismert figurája volt, kiderült, hogy stikában disznótöpörtyűvel és abált szalonnával üzletelt, ezzel lerontotta a fél XV. kerület BMI-indexét. Mutatták a tévében, amint nyilvánosan belésütötték a bélyeget egy régi tetoválószalonban a Szentmihályi úton. Üvöltött, mint a fába szorult féreg, csak úgy sercegett a feszes bőre, amikor a Shame (szégyen) feliratot a felkarjára sütötték. De ez még nem volt elég büntetésnek. Kihirdették, hogy soha többé frekventált munkahelyen nem dolgozhat, nyilvánosan kell a munkáját végeznie, olyan helyeken – parkokban, a Szerencs utcai autópálya-kereszteződésben és a Karácsony Benő parkban –, ahol nincs módja arra, hogy a sebet, melyet kilengéseiért kapott, eltakarhassa. Halmazati büntetésként pedig neki is beoperálták a bőre alá azt a csipet, amelyet a koronapozitívok ellenőrzésére eszeltek ki.

Ilyen csipem mellesleg nekem is van. Első lebukásom után ültették be. Egy kihalt gyárépület régi vasöntő műhelyébe lopakodtam köhögni, de elővigyázatlan voltam, nem sejtettem, hogy azt is bekamerázták. A csipet nagyon nehéz leárnyékolni, azt is látják, ha a budin ülsz. Miután a fejbőröd alá operálják, az sem számít, ha bedöglik a helyzetjelző rendszerük. Egyszer megtörtént, ők maguk közölték, amikor emiatt berendeltek. Arra kértek, indokoljam, miért nyúltam egymás után négyszer is ugyanazzal a mozdulattal a számhoz, illetve mi volt az a pöckölő mozdulat, ami kísértetiesen hasonlít a régi világ megrögzött dohányosainak automatikus ujjmozdulataira. Kimagyaráztam magam. Mondtam, hogy amikor toll van a kezemben – egykor író voltam –, nem tudok parancsolni a reflexeimnek, a pennát rendszeresen a számba veszem, s bizonyára magam sem vettem észre, hogy ugyanúgy cselekedtem, mint amikor még dohányoztam. Megrovásban részesítettek, s megtiltották, hogy a továbbiakban tollat, ceruzát, krétát vagy bármilyen elavult íróeszközt – például klaviatúrát – használjak. Ott a gondolatíró, miért nem jó az nekem, 2033 óta rendelet írja elő, hogy mindenkinek ezt kell használni. A régi klaviatúrák kiküszöbölésére fejlesztették ki. Igen, rendben van, mondtam, de találtam a padláson egy öreg tollat, s nosztalgiázni kezdtem. Hát csak ne nosztalgiázzon, mondták, s elküldtek egy rendkívüli gyanúvizsgálatra. Ott aztán mindent rendben találtak, megúsztam a második bélyeget, mehettem haza. Mire hazaértem, föl volt forgatva a lakásom, a szekrények tartalma a földön hevert, a fiókokat kirángatták, s minden írásra és rajzolásra alkalmas eszközt elvittek magukkal. Még a kandallópárkányon lévő cserépdarabot is eltüntették, nehogy kedvem szottyanjon ahhoz, hogy a járdára valamit bekarcoljak vele.

Összeroskadtam, s a fölforgatott tárgyaim közt sírni kezdtem: istenem, húsz éve még könyveket írtam. És azt hittem, az örökkévalóságnak szólnak… (PP, 2035. november 27. Rab László – A bejegyzést a Tizenöt 2035 pályázatra beküldött gyerekrajzokkal illusztráltuk.)

A gyerekrajzok itt tekinthetők meg:

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.