A szakember szerint a gyermekvédelem olyan, mint a kutya vacsorája
A bicskei pedofilbotrány felkavarta a nagypolitikai állóvizet. Miközben a kormány a gyermekvédelmi rendszer szigorításáról beszél, a szociális szféra arra figyelmeztet: ennél már jóval több kellene. Vitéz András, a hátrányos helyzetűeket segítő VONESZO (Volt Nevelők Szolgálata) Alapítvány elnöke szerint rendszerszintű változásra lenne szükség.
„Nem az a kérdés, hogy milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, hanem az, hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra!” – elmélkedett Orbán Viktor március 15-én a Múzeumkertben. A miniszterelnök egy hónappal azután mondta ezt, hogy Magyarországon sokadszorra derült ki: a gyermekjogok ügye tragikus helyzetben van. Ez persze régen kinőtte a bicskei gyermekotthon falait, és most, hogy a kormány kényszerhelyzetbe került – sőt a féloldalas tisztáldozatokat sem nyelte be a közvélemény –, ideje volt megmutatni, mifelénk bizony jelen van a törődés. Hát még a szakértelem.
A gyermekvédelem bonyolult szakpolitika, ám az ország vezetői ebben is brillíroznak. Orbán például még Novák Katalin lemondása előtt jelezte, szerinte miszlikbe aprításra lenne szükség. Ugyan ő maga végül csak a lelépő államfőt verte alkotmányos bilincsbe, Lázár János építésügyi miniszter még erre is rákontrázott: a halálbüntetés visszahozataláról, később pedig egyenesen a homoszexuálisok intézményi száműzetéséről fantáziált. Pár hét kínlódás után érkeztünk meg az „unalmasabb” részhez: a jövőben háromkörös pszichológiai és alkalmassági teszt várna a gyermekvédelmi szakemberekre.
Az említett szakmai előszűrés alaposnak tűnik. Kiemelten vizsgálná az érzelmi önkontrollt, a stressztűrő képességet, a szenvedélybetegségeket és a szexuális devianciákat. Ahogy azonban illetékes szakértők több médiumnak rávilágítottak, ez önmagában nem ebrudalja ki a rendszerből a jövőbeli V. Jánosokat és az elnöki kegyelmet kapott K. Endréket.
Vitéz András szupervizor a TIZEN5-nek is megerősíti: a kormányzati elképzelés – törvényről még nem beszélhetünk – valószínűleg csupán „aszpirin” lesz. Szerinte sokkal inkább rendszerszintű változásra, és lassabb, szélesebb körű előzetes munkára lenne szükség. „Jelenleg is vannak törvények, tehát most sem ezzel volt a baj. A gyermekbántalmazás eddig is törvénytelen volt” – hangsúlyozza a VONESZO Alapítvány elnöke. A VONESZO csapata egyébként 2012 óta azon munkálkodik, hogy a gyermekvédelemben felkészült, szakmailag érett szakemberek működjenek.
„A szociális dolgozóknak folyamatos szupervízióra, fizetésemelésre, szakmai mentorálásra, kiszámítható műszakokra lenne szükségük. És persze megfelelő infrastruktúra mellett hét-nyolc évente egyéves fizetett szabadságra. Ezeket mindenképp javasolnám, ha benne lennék abban a csapatban, amely a változás dokumentumát előkészíti. Ha ez nincs, akkor hamar kiégnek, és munkájukat már nem olyan motivációval, nem olyan kezdeti minőségben végzik. Egy szociális szakember a frontvonalban »elhasználódik«. Bármilyen »szuper« embert fel lehet venni, lehet őt interjúztatni három körben, ha nincs karbantartás, akkor előbb-utóbb kiég. Ez tény. A szakmai személyiség fejlesztése olyan, mint az autóban az olajcsere. A szupervízió, a coaching, a különböző szakmai tréningek mind a szakmai személyiségünk »olajcseréje«, éppen ezért rendszeres kellene, hogy legyen.”
Ahogy Vitéz elmondja, a gyermekvédelemben dolgozók társadalmi megbecsülése alacsony. „Jogosan összeszorul a szívünk, ha a munkájukat látjuk, de annak már nem feltététlen örül egy szülő, ha gyermeke szociális munkásnak megy. Éppen ezért is kicsi a merítés a lehetséges szakemberekből. Látni kell, ez a rendszer – ahogyan az oktatás, az egészségügy – azért működik, mert még mindig vannak benne elhivatott emberek. Értük dolgozunk mi az alapítványban, nekik szervezünk folyamatosan szakmai személyiséget fejlesztő tréningeket, képzéseket, kiégést megelőző workshopokat.”
Vitéz szerint első hallásra furcsa lehet, de a gyermekvédelmi rendszer gyökérproblémáinak az okait egyszerűen meg lehet határozni. „Néha az ötödikes lányommal is beszélgetünk erről, és tejesen tisztán látja. Sok gyermekvédelemben dolgozó jár hozzám szupervízióba, a tréningjeinkre, így sokat beszélgetünk erről is. Kirajzolódik ezeken a beszélgetéseken, hogy a fentebb konkretizált gyökérproblémák okozói az extra leterheltség, a kiszámíthatatlanság, a rendszertelenség és a személytelenség. Az egész rendszer olyan esetleges jelenleg, mint a kutya vacsorája” – zárja mondandóját a szakember.
A valódi gyermekvédelemhez tehát fenntartható rendszer is kell, ehhez pedig belátás és eltökéltség. Amit most látunk: a kegyelmi botrány elültével mintha a kormány is hátradőlt volna. Legalábbis a bicskei áldozatoktól azóta sem voltak hajlandóak bocsánatot kérni.
Comments are closed.
