Szabó Gábor: Szitált a köd és fájt a fejem

A történet a Fiatal Művészek Stúdiójában kezdődött 1958-ban, a festőnek készült, de már diákkorában szobrászatra váltó Szabó Gábor vezetőségi tag is volt a 300 harmincöt év alatti tagot számláló művészközösségben. – A tagság választotta a vezetőket – idézte fel a kezdeteket a 77 éves szobrász, aki nagyapja, apja, leánya és fia műveit is meg tudta mutatni a Százados úti műteremlakásban. – A főnök persze Szilárd elvtárs volt a Művészeti Alaptól, akit rendes embernek tartottunk. Az FMS-ben kiállítási ügyekkel foglalkoztam. Elértük például, hogy 1969-től a Ruttkai Ottó vezette Madách Színház aulájában állíthassunk ki. Rákospalotára úgy kerültem, hogy az új vezetőségben helyet foglalt a (ma is) Pestújhelyen élő Nagy Előd, aki elkezdte szervezni a Palotai Tárlatot.

Az első kiállításokat a Lila iskola (a hetvenes években Kavicsos Általános Iskola, ma László Gyula Gimnázium és Általános Iskola) aulájában rendezték, Nagy Előd a Pestújhelyi úti iskolában működő Képzőművészeti Kör működtetésére hívta Szabó Gábort.

– Emlékszem az első napra – idézte fel a ködös novemberi délutánt a szobrász. – Előd arra kért, hogy vegyem át a tennivalókat, szitált a köd, délután négykor sötétedett és fájt a fejem. Olyan volt a hangulat, mint egy régi cseh vagy lengyel ellenállási filmben, amiben a partizánok azon vitatkoznak, hogy hová ássák el a német őrvezetőt. Az óriási teremben néhány figura melegedett a kályha mellett.

Ezután Szabó Gábor állandó szereplője lett a kerületnek. A művésztársaság a Csokonai fennhatósága alá tartozott.

– A kört úgy kell elképzelni, hogy annak tagjai együtt jártak festeni, focizni, csajozni, zenélni és piálni – mesélte a szobrász a régi életes történetet. – A maradék ellátmányt karácsony és újév között el kellett költeni. Előd ránk hagyott egy csomó olajfestéket, ám a társaság tagjai beboroztak, és önhatalmúlag kifestették a falat. Voltak a körben olyanok is, akiket egy hajszál választott el attól, hogy profik legyenek, de a mű ezzel együtt rettenetes volt, mindenki a maga kis álomvilágát pingálta. Gyula – aki később zöldséges lett – tubusból nyomta a falra a festéket, a 19 éves Ági szörnyű kékeket és zöldeket tett egymás mellé. Mondom neki, ütik egymást, noha elismerem, hogy a fű zöld, az ég pedig kék, de bizonyos kékek és bizonyos zöldek mégsem illenek össze; a lány azt mondta, nincs mit tenni, így érez. A többség nem akart festő lenni, terápia volt számukra a kör. Volt két roma tagunk, egyikük munkásember, kiállított, lakatos lett belőle. Másikuk, egy Jancsi nevű srác sofőrnek tanult, tehetséges fiú volt, most az Ecseri piacon műkereskedelemmel foglalkozik. Expresszív, szürrealista képeket festett.

Malacok visítottak

Zajos és mozgalmas életet élt a kör a hetvenes években, a modelleket a Képzőművészeti Főiskola modellbörzéjéről szerezték, Szabó Gábor hozta őket Palotára Trabanttal, és amikor kiszálltak, malacok visítoztak a falusias környezetben. – Egy-két órával többet számoltunk a modelleknek, így kompenzáltuk a nagy távolságot. A régi Fóti úti épület alulról nedvesedett, az ott tárolt Madarász Viktor-relikviák közül számos dokumentum, vázlat megpenészedett.

’79-ben a Pestújhelyi iskolából úttörőház lett, Flegler Bea igazgató Szabó Gábort kapacitálta, vállaljon tanítást. A Pestújhelyi Közösségi Ház akkori vezetője, Padisák Marika (a Miska bácsi leveles ládája című rádióműsor vezetőjének neje) is győzködte, rengeteg a szobrászkodó és rajzoló gyerek, és a művész nem tudott nemet mondani. Volt olyan év, hogy négy tanítványát is fölvették a művészeti gimibe. Szabó Gábor – akinek ekkor már igen sok ismerőse, barátja és tanítványa volt a kerületben – később hosszú időn át a Hubay Művészeti Alapfokú Iskolában szobrászatot tanított. Ha nem itt volt, Zánkára utazott, a gyerekvárosban két évtizeden át vezette a gyermek-képzőművészeti programot, Bernáth Elekkel diákbiennálét is alapított.

Ne haragudjon!

– Flegler Bea igen csinos és elképesztően virulens személyiség volt – idézett föl egy régi kedves jelenetet a művész. – Tele voltam tanítványokkal Budafokról, Palotáról, Mátyásföldről, Bea a tanácsnál dolgozott, utána került Pestújhelyre. Gyerekkorom óta gyakran jártam uszodába, felnőttként a Művész Sportegyesületnek is tagja voltam. Elmegy mellettem két bombázó nőszemély tenyérnyi fürdőruhában, egyikük rám köszön. Szétnéztem, nincs-e ott valahol egy vízipólós. Ne haragudjon, mondtam végül szabódva, eddig mindig íróasztal mögött láttam.

Szabó Gábor Március 15-e alkalmából Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Érdemérem Díjat vehetett át a nevelés-oktatás területén végzett tevékenységéért. A kerületben eddig három egyéni kiállítása volt. Műveit a Külvárosi Szalonban, a Pestújhelyi Közösségi Házban és a Csokonai Művelődési Házban lehetett látni, ahol Nagy Előddel és Breczek Margittal közösen állított ki. A pestújhelyi József Attila utcai óvoda aulájában A Dunánál, a Bánkút utcai nyugdíjasház parkjában pedig a Vízimadarak című alkotását lehet látni (ld. fentebb, a művész felvétele – Rab László, PP)

2 hozzászólás

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.