A szerző felvétele
Pár hete még azon keseregtem, hogy a kora őszt idéző időben lehetetlen küldetés az ünnepekre való hangolódás. Örömmel jelentem, a probléma megszűnt, több körülmény szerencsés összeadódásának következtében. Egyrészt egy hónapok óta elvesztett, vagy legalábbis erősen – és az ember lánya szerint véglegesen – megtépázott baráti, félrokoni viszonyt sikerült sérülések nélkül helyreállítani, minden érintett legnagyobb boldogságára.
Aztán gondoltam Gyermekre is, arra, hogy milyen mintát vinne tovább szegény, ha azt tapasztalná és érezné, hogy a karácsony smafu, egy szükséges rossz? Végül pedig Tél tábornok támadása lőtte be a győztes gólt, lett hó és hideg.
Mivel összhangba került a belső és a külső világ, nem kötelességből, hanem teljes szívből dekoráltunk december első napján, délután lerongyoltunk adventi gyertyákat venni – mint kiderült, a karácsonyi vásárnak haszna is van, olcsóbb volt, mint a kínainál, hehe –, így estére fényárban úszott a lakás, az ablakokra matricák kerültek.
És bár tudom, hogy jócskán el vagyok késve, elkezdtem az ajándékokat is beszerezni. Az eddig az agyamon ülő szürke felhő, ami meggátolta a megfelelő meglepetések kitalálását, huss, elszállt, helyére kreativitás költözött. Van listám, megvalósítandó ötleteim, és már a szentesti menü is körvonalazódik. Mi kell még?
Comments are closed.
