Gyereket nevelni sosem volt könnyű. Azonban talán sosem volt annyira nehéz, mint a mostani szülőknek, akik – a modern technika vívmányainak köszönhetően – egészen más világban élnek, mint csemetéik, úgyhogy jó esetben is csak némi közük vagy hozzáértésük van a digitális világhoz.
Arról azonban, hogy valóban mi történik abban a világban, ami ráadásul gyermekeik életének legfontosabb színtere, meghatározója, nem tudnak szinte semmit, és nem értenek – nem is érthetnek – szinte semmit.
Mindezek mellett, mit akar a szülő a gyerekének? A legjobbat. Ami a nyári szünetben a szabadidő hasznos eltöltését, új élmények szerzését jelenti. Nem akarja, hogy a négy fal között vagy a napközis táborban senyvedjen, mint ahogy neki kellett annak idején, hanem ha teheti, tábor(oka)t választ neki, olya(noka)t, ami(k) szerinte jó lenne neki. Hát itt az egyik bökkenő. Hogy szerinte. Mert gyermekének semmi kifogása nem lenne a négy fal ellen, különös tekintettel a korlátlan kockulás lehetőségére.
Többek között azért van ez így, mert abban a világban nem kell megküzdeni a valós problémákkal, ha valaki megsérti, feldühödik ugyan, meg bosszantja, de nem kell megoldania a helyzetet, elég, ha kitörli vagy letiltja az illetőt, és ezzel megszűnik a probléma. De ha a táborban vagy bárhol máshol, gyerekközösségben beszólnak neki, kiközösítik, azt másként kell, kellene kezelnie.
És ehhez már eszköztelenek a mai tizenévesek, finoman szólva is fejletlen a problémamegoldó, a konfliktuskezelő, a szorongás- és stressztűrő képességük. A kör pedig ördögi, hiszen ezek hiánya éppen a digitális világ hozadéka…
Comments are closed.
