Repül a nehéz csizma

Ki tudja, hol áll meg. A szójátékot a parasztolimpia csizmahajító versenyszáma során csíptük föl a Régi Fóti úton, ahol a Rákospalotai Örökségünk Egyesület immár harmadízben rendezett falunapot. A szervezők jókora pusztaságba invitálták a közönséget, elmúlt a hőhullám, ellenben fújt a szél, mint a rosseb. Mindez nem zavarta az érdeklődőket és a fellépőket abban, hogy jól érezzék magukat. Így voltunk ezzel mi is.

A gyerekek beszabadultak a jóba, önfeledten tudtak traktorozni, szalmabálákat görgetni és ugrándozni a színpad előtt, amikor a Szilas táncosai belekezdtek vérpezsdítő mutatványukba. Volt sör és házi termésű áfonya, jöttek a falusi vendégek Fótról, Mogyoródról, szombat este pedig a Hangya zenekar buliján tetőfokára hágott a hangulat.

A vidéki ízekkel a kolbászos sátor előtt ismerkedtünk, és itt akadtunk rá a világ legerősebb csilipaprikájára is, amelyet szentségtörő módon egy dinnyés termeszt Erdőkertesen. Szőri László megmutatta nekünk különféle csíkos hátú és szőrös dinnyéit, majd vattacukrot majszoló ikergyermekeitől azt kérdezte, mi a jobb. A rafinált gyerekek nem hagyták magukat: a dinnye is jó, mondták, meg a vattacukor is.

A parasztolimpia bálagörgető versenyeire is többnyire a gyerekek neveztek, a felnőttek közben elszöktek a kutyabemutatóra. Oldalt kovácsok tanították kopácsolni az ifjakat, ment a kosárfonás meg a tányérfestés. A gyerekek általában azt szeretik a hagyományokban, ami érdekes, és közük lehet hozzá.

A sátrak alatt a felnőttek azon vitáztak, hogy akkor most faluban élünk-e vagy igazi városi emberek volnánk. Rákospalota egy nyolcvanezres falu, idáig tudtuk követni a fejtegetést, melynek vége az volt, jobb falusi életet élni, de azért nem baj, ha rendesen jár a 196-os busz.

Külön szólnánk a fő attrakcióról, a 20. születésnapját pompás kiadvánnyal ünneplő Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttesről. A szervezők és a táncosok is az eget kémlelték, amikor az atomlábú szereplők színpadra léptek. Előtte Sikentáncz Szilveszter beszélt arról, mennyire megbecsülik őket a kerületben, ez is oka annak, hogy ilyen magas szinten teljesíteni tudják hivatásukat. A művészeti vezető azzal örvendeztette meg a közönséget, hogy maga is színpadra lépett. Megejtő volt látni, amint a tanítványok gyűrűjében belépett a kör közepére. Említsük itt meg a talpalávalót húzó Tarsoly zenekart. Még a dinnyék is elkezdtek ugrándozni Szőriék pultján, amikor rázendítettek. Adjunk hálát a sorsnak és a természetnek azért, hogy egy felhőszakadás nem mosta el a pompás bemutatót. (A táncegyüttes fellépéséről összevágtunk egy külön videót, itt lehet megnézni)

A helyszínről annyit, hogy a frissen vágott tarlón ezrével sorakozott a környék legelterjedtebb növénye, a parlagfű, amelynek irtását hiába rendeli el évek óta a mindenre figyelő gondos állam. A traktoros felvonulás és a jövő-menő tömeg segített valamit a helyzeten, de jövőre a fesztiválhangulat emelése érdekében érdemes lesz a terepet egy kicsit jobban megdolgozni. Azon is el lehetne gondolkodni, hogy nem kellene a falunap izgalmas eseményeit egyetlen szombat délutánra összezsúfolni. A kézműves lehetőségek, az árusok szabad kapacitása és az augusztus kínálja azt a lehetőséget, hogy talán egy egész hétvégét is meg lehessen tölteni tartalmas programokkal. Jobban ki lehetne bővíteni a falusi érdeklődési kört, több vendéget lehetne hívni Fótról, Mogyoródról, Csomádról, Veresegyházról, urambocsá Zuglóból, Cinkotáról, Rákosszentmihályról és Újpestről is. Merjünk igazi falusiak lenni! De akkor figyelni kell arra is, hogy mi a helyzet a „szomszédainkkal”.

Régesrégi falusi bálokon hajba tudtunk kapni velük, ha lekérték tőlünk az ismerős lányokat, ma meg azt se tudjuk, mi van velük.

A falunap eredeti és jó kezdeményezés, mutatja a nagyfokú érdeklődés. Nekünk azok a programok tetszettek a legjobban, amelyekben a felnőtteket és a gyerekeket egyszerre le tudták foglalni. A kutyabemutató tökéletesen illeszkedett ebbe a körbe, ugyanez vonatkozik a népi mesterségekre is (kosárfonás, kovácsolás stb.), amelyekkel a mesterek megismertették a látogatókat.

Nem akarnánk persze túlokoskodni a dolgot, tisztában vagyunk vele, hogy egy ilyen falunap összehozásához rengeteg önkéntesre is szükség van. Az egyenpólókat nyomtató RÖE jól áll ebben, mert igen sokan fáradoztak a parádé sikeréért. A többnyire fiatal rendezők célja az volt, hogy klappoljon minden. Ez volt az oka annak, hogy a nyári programokkal elkényeztetett sokaság végül jól érezze magát.

Az egyetlen szomorú dolog, amire rájöhettünk a vidám falunapon, hogy véget ért a nyár. Átmenetileg. (PP, Rab László, 2017. augusztus 12.)