Régi húsvétok vonzásában

Desek Lajos nem játszhatott annyira rosszul a „szaxafonnal”, különben Bereczki Kálmánné Ferenczy Ottília nem emlékezne rá. Az idős asszony férje is gyakran harmonikázott húsvétkor. A pestújhelyi Malmos Józsefné Huli Irma a műkedvelő előadásokra emlékszik szívesen. A férje komikus-táncos számokat adott elő, zenélni is tudott. A táncmulatságot a Hajdu-féle vendéglőben rendezték – ami ma már nincs meg.

– Csokinyulat kaptunk, és vártuk, hogy jöjjenek a locsolók – mesélte Irma néni, aki azért eléggé járatos a tojásfestésben is. – Beállított aztán Garami Gyuszi, tüzelőt árultak a szülei, de zavarban volt, összevágta a bokáját, és boldog új évet kívánt. Nyolc-tíz éves lehettem akkor.

A „Klebiben” vagyunk, a pestújhelyi idősklubban, régi húsvétok hangulatát kutatjuk. Vannak itt őshonos klubtagok, de olyan új tag is részt vesz a beszélgetésben, mint a 90 éves Tóth Istvánné Vincze Piroska. Egy éve érkezett Tiszapüspökiből, a gyerekei hozták magukkal, hogy ne legyen egyedül.

Csirik Andrásné Földházi Mária öt éve klubtag, és már több évtizede eljött Törökszentmiklósról.
Füzér Istvánné Kolarik Erzsébet 63 éven át Angyalföldön lakott, ellát bennünket húsvéti élményekkel. Akadtak fiúk, akik felöntettek a garatra locsolkodáskor. Egyikük megpihent kissé a folyosó végén. A lányok táblát akasztottak a nyakába, a becsületes megtaláló hová adja le – és odaírták a címét.

A 87 éves Ottília néni – aki már címlapfotó is volt a helyi újságban – arról mesélt, hogy régebben a vágni való csirkét Balázs néni árulta a Lőcse utcában (ma ott van az újpalotai felüljáró), az ünnepi ebéd náluk szárnyas sült volt. De két nagy összeborított vájlingban már ott ázott a sonka. – Apám hozta a kertből a friss tormát, a reszelés a férfiakra hárult. Naná, hogy hullott a könnyük.

– A túlélők közé tartozom – jegyzi meg epésen az évekkel ezelőtt még aktívan pingpongozó 86 éves Molnár László. Arra a kérdésre, hogy honnan érkezett, azt felelte: „az őskorból”. Összeszedjük aztán, hogy a nagypéntek szigorú böjttel párosult, a nagyszombat töltött káposztája csak a feltámadás után, a körmenet elmúltával került az asztalra. Vasárnap már roskadozott az asztal az étkek alatt, tyúkhúsleves, pörkölt és uborkasaláta volt a menü. A sonkát a kaláccsal hétfőn vették elő, amikor egymást érték a házaknál a locsolkodók.

Csiki Rozália, a 26 éve itt dolgozó gondozónő Kolozsvárról származik, a hétfői sóskalevest említette, melyhez birkapörköltet és báránysültet ettek. Régebben a birka fejét főzték a levesbe, ma már az is elég, ha a csontot sós vízben áztatják. – Megfőzzük, leszűrjük, és a csontlével felöntjük a sóskát – mondta Rozália. – Só, pici cukor, tejföl kell még hozzá, rizs is kerülhet bele. Egyet rottyan, és máris kész a fehéres-zöldes színű leves.

Mi hiányzik ma leginkább a régi húsvétokból? – ezt is összeszedjük. Az idősklub tagjai nem hiányolják a kertből a nyuszifészket, mert ezt a hagyományt sok mai család is tartja. Hiányolják viszont a képeslapot, amelyet a vidéki rokonoknak küldtek. Boldogság volt kapni is! – említi valaki a hangzavarban, és kiderül, hogy eltűnt a szódásüveg is, mely egy időben locsolókellék volt a fiúk kezében. A legnagyobb szívfájdalom mégis az, hogy maga a locsolás kiment a divatból. Ennek fő oka az lehet, mondják az asszonyok, hogy mindenki bezárkózik.

A családi találkozások viszont nem maradnak el. A beszélgetés végén gondosan összeszedjük, hány unokát és hány dédunokát képviseltek koros beszélgetőtársaink. Tizenkilenc unokáig és 11 dédunokáig jutottunk.

Búcsúzóul följegyzünk egy pompás versikét. Ezzel kívánunk mindenkinek áldott és kellemes húsvéti ünnepet.

„Örömöt hirdetek, kedves kisleányok,
Eljött a szép húsvét, amit ti úgy vártok.
Feltámadott Jézus, a szeretett Mester,
Hirdeti ezt sok-sok ezer ember.
Hogy ezt a szent ünnepet el ne felejtsétek,
Megjelenünk mi is, mint kertészlegények,
Megöntözni e ház kedves kis leányát,
Nevelje Isten, mint szerény ibolyát!” (Csiki Rozália gyűjtése)

A Facebook-oldalunkon elhelyezett zenés fotóalbumot a tojásfestésről itt lehet megtalálni. (PP)