A pestújhelyi Keresztelő Szent János-templom történetére jellemző, hogy az építéséért is összefogott a közösség, majd azért, hogy megújuljon, gyarapodjon az épület.
Fotó: XV Média, Vargosz
Pestújhely 1909-es megalakulása után felmerült az igény az önálló lelkészségre, mely 1911-ben megalakult, majd tíz évre rá plébánia lett. Kezdetben a Bors-villából kialakított kápolnában tartottak szentmiséket, majd a hívek által összegyűjtött pénzből 1926-ban kezdődött az építkezés, június 18-án tették le a templom alapkövét az akkori Lívia téren.
Kismartoni Lechner Loránd műépítész tervei alapján készült a kései román kori stílusú épület, és ő készítette a belső berendezést is. Krausz (Krasznai) Lajos szobrászművész munkája volt a márványból készült fő- és a mellékoltár mellett a szószék is, a harmadik oltár pedig a ’60-as évek óta áll. A főoltár feletti freskót Bátki József (aki Pestújhely alapító polgárai közé tartozott) festette, az ő és Troposevics Uros nevéhez fűződnek az ólomüveg ablakok is (mindketten Róth Miksa műhelyében dolgoztak).
A templomszentelésről a Nemzeti Újság 1927. március 27-én tudósított. Csaba Zsolt, az imahely történetének kutatója említette, hogy a templom história domusa elveszett, így sok adat hiányzik. Elmondása szerint biztos nem igaz az a legenda, hogy a templom orgonája a Regnum Marianumból került oda, mivel itt 1950 óta egy Reiger orgona van, a regnumi pedig az Angster-gyárban készült.
A II. világháborúban megsérült a templom, egy kivételével betörtek a festett üvegablakok, pótlásuk lehetetlen, mert ezekről sem maradtak fenn az eredeti ábrázolások. A ’60-as évekbeli belső díszítőfestést a ’90-es években egyszínűre változtatták, ekkor alakították ki a padlófűtést is. A tető 2014-ben újult meg, két éve az óratoronyban közös összefogásban készült az óra. A hívek legfontosabb célja most, hogy fel tudják újítani az orgonát, erre is gyűjtést szerveztek.
Comments are closed.
