Páskom Park Blues

Beszéljünk azért Ropiról is, aki felbukkanásával gyorsan feldobta a hangulatot szombaton a Páskom parkban. A nyolcéves beagle – nyakán K9-es nyakörvvel – eredetileg az angol uralkodó osztály kedvelt rókafogó vadászkutyája. Ropi ősi szenvedélyének Újpalotán nem tud ugyan hódolni, mert ehhez nincs meg az iskolázottsága, és a környék rókában gazdagnak sem nevezhető. Gazdájával ezért az aszfaltrajzversenyen résztvevő gyerekek és a főzőversenyen tüsténkedő felnőttek szórakoztatását vállalta.

A főzőverseny igen jó közösségépítő módszer, bejött a Páskom Park Fesztiválon is, amelynek létrehozását Varga András Páskom parki lakos határozta el. A reggeli órákban még a várható eső miatt idegeskedő ötletgazda célja az volt, hogy megteremtse a lehetőséget a helybélieknek a találkozásra, az ismerkedésre. Hogy ne csak kutyasétáltatás közben vagy a játszótéren fussanak össze. Ülhessenek le a közös asztalhoz is, így vegyenek részt az első alkalommal megrendezett “fesztiválon”. (Varga András az eseményről készült riportvideónkban pontosan megfogalmazza a szomszédünnep lényegét.)

A jó hangulatú újpalotai esemény főzőversenyébe bekapcsolódott a 68 éves Hagymásy Lajos családja is. Hagymásy úr, aki Csepelen tanult és dolgozott szerszámgéplakatosként, 1974-ben költözött Fótra, hosszú időn át onnan járt Pestre dolgozni. ’94-ig a Budapesti Bőrdíszmű Vállalat sofőrje volt, utána vállalkozni kezdett, végül egy dunakeszi vállalat gépbeállító műszerészeként vonult nyugdíjba 2009-ben. Párjával 1967-ben ismerkedtek össze, 47 éve élnek boldog házasságban. Két fiuk született, négy unokájuk van, két fiú és két leány.

– A gyerekek akarták, hogy közelebb legyünk egymáshoz – mondta az “ezüstérmes” marhapörkölt mellett Hagymásy úr -, ezért döntöttünk úgy, hogy Fótról beköltözünk a Páskom parkba. Nemrég jöttünk, kezdjük megszokni.

Hagymásy Norbert (45) a családi asztal mellett mesélte el, hogy a Páskom parki “családegyesítéshez” a maguk részéről annyit tettek hozzá, hogy a Nyírpalota utcából jöttek ide 2004-ben. A szülők beköltözése nem annak demonstrálása, hogy a generációk újra együtt lakjanak, praktikus okai voltak, melyben a gondoskodás is szerepet kapott. – Józan döntés volt ez részünkről, és a szüleimtől is – mondta a dabasi munkahelyre járó Hagymásy Norbert. – Tudjuk egymást segíteni.

A gyerekek ugrándoztak, a felnőttek trécseltek és lakmároztak, a tévések kis színesekre vadásztak. Varga András pedig déltájban már elégedetten mosolygott. Reggel még attól félt, hogy a környékbeliek ki se dugják otthonról az orrukat a “lármára”. Ennek éppen az ellenkezője történt. Amihez az is kellett, hogy az árnyas fák tövében elkezdjen játszani az “üdekék” egyenruhás Hubay Zeneiskola Ifjúsági Zenekara. A fiatal fúvósok megadták az alaphangot, szokásukhoz híven pompásan muzsikáltak, amiben nincs semmi meglepő, ez a társulat bármely nagy fesztiválon jókedvre derítené a hallgatóságot. Itt különösen jól mutattak. Szép és feszes dallamaikról mi is elkészítettük “periszkópos” hangos jegyzeteinket (Facebook-oldalunk látogatói itt kaptak belőle ízelítőt).

A főzőversenyt az Utolsó utáni pillanat csapata nyerte (egy Szilvi nevű hölgy volt a főnök), ebéd után a csomópontos lányok ismert slágereket énekeltek, a Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat sokféle fiatalos rendezvényről ismert figurái zsűriztek és a rajzversenyen tüsténkedtek. Előkerültek (és igen gyorsan elfogytak) az otthon készített zserbók meg a mákos tésztaköltemények.

Az első alkalommal megrendezett Páskom Park Fesztivál forgatagában helyi politikusok is megjelentek. Közeledik a választás, szondázni kell a körzetek hangulatát.

Meg kell nézni, milyen az, amikor a civilek kitalálnak valamit, és úgy intézik a dolgot, hogy ahhoz voltaképpen nincs szükség magasban rejlő áldásokra, rafinált határozatokra.

Csak arra, hogy aki ott van, szabad akaratából menjen. Ha pedig megkérik rá, vegyen részt a szervezésben, sátorverésben. És érezze jól magát. (PP, Rab László, 2017. szeptember 2.)

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.