Méltóképpen akarja megünnepelni a főváros egyesítésének 150. évfordulóját. Ahogy a még tavaly kiírt pályázat fogalmazta: „A jubileumi ünnepségsorozat lehetőséget ad a főváros értékeinek, kulturális gyökereinek, intézményi működésének, a kerületekkel és a civil szervezetekkel zajló széleskörű együttműködéseinek, nemzetközi kapcsolatainak strukturált bemutatására – Budapest sokszínűségének újrafelfedezéséhez.” A magyar kultúra napjához kapcsolódva indították el a Budapest 150 programsorozatot, a nyitórendezvényen hirdették ki a Budapest Drámapályázat győztesét.
A kiírt jeligés drámapályázat olyan új drámai művek megszületését várta, melyekben Budapest, akár helyszínként, akár kulturális, identitásbeli kötődésként jelenik meg. „A beérkezett több mint nyolcvan pályamű első válogatásánál ez volt az egyik fókusz, illetve, hogy a beadott jelenetekből és drámaszinopszisokból felsejlő darabok a későbbiek során színre vihetők legyenek” – mondja Orbán Eszter.
„Budapest nem szokványos nézőpontból jelenik meg a díjazott pályaművekben: Trencsényi Katalin dramaturg verbatim alapon működő szövege a taxisok optikáján keresztül mutatja be a várost. Pass Andrea nagyon mai drámaszövegének egyik főszereplője, Beton.Hofi a nyolcadik kerületből indítja történetet, mert az is fontos nézőpont, hogy honnan vesszük birtokba a várost.”
– teszi hozzá.
„A legmetaforikusabban talán a jól ismert drámaíró, Egressy Zoltán antiutópiája, a Nemzeti szélcsend mutatja meg Budapestet, azt, hogy ki mit kezd ebben a katasztrófaközeli állapotban az életével.” A pályázat kiírói számítottak arra, hogy zömében ismert szerzőkkel találkoznak, „nem titkolt szándéka volt a fővárosnak, hogy ez egy olyan komoly pályázat legyen, ahol gyakorló színpadi szerzők is elindulnak. Cél volt, hogy megtaláljuk Budapest drámáját, de nagy öröm, hogy a nyílt, jeligés pályázat lehetőséget, bátorságot adott az első drámás szerzőknek is” – mondja a Céh társelnöke.
A zsűri tagjai, dramaturgok, rendezők, színészek arra is odafigyeltek, hogy a díjazott művek színpadra adaptálhatók legyenek. Ugyanakkor az egyre nehezebb gazdasági helyzetben, az időlegesen bezáró színházak fényében mi a remény arra, hogy ezek a produkciók befogadóhelyre találjanak?
A díjátadón Bősz Anett főpolgármester-helyettes bejelentette, hogy a díjnyertes művek megvalósítására is pályázatot írnak ki, ezzel támogatva azok megvalósítását.
Talán egy színpadra szánt szöveg attól is jó, hogy az olvasó fejében színészek hangján, színházi közegben is megjelenik. „Leginkább ez akkor fordul velem elő, ha dramaturgként társulatoknak keresek darabot. De néhány pályázati szöveg is megszólalt olvasás közben, többek között ezen tudtam lemérni, hogy valóban színpadra alkalmas szövegek. Ha megszólal a színész, az mindig jó jel.”
Végignézve a színházak repertoárját, úgy tűnik, a kortárs magyar drámák, a friss művek elég karakteresen jelen vannak, amiben Orbán Eszter is megerősít. „A saját területemről a Dramaturg Céh Nyílt Fórumában megszületett művek nagyon jó arányban kerülnek most is színpadra, a fájdalmunk csak az, hogy a döntő többségüket kamaraszínházakban tudjuk bemutatni, s az, hogy egy új mű országszerte több helyen színre kerüljön, néhány szerző kivételével szinte lehetetlen vállalkozás. De azt is látom, hogy a most született szövegek többsége jobban passzol ezekhez az intim terekhez.
Volt ám másik díjazott is: a Budapest Időgépről írt cikkünket ide kattintva olvashatja el.
SZÖVEG: Marton Éva
KÉP: A díjazottak, illetve Karácsony Gergely főpolgármester, illetve középen Bősz Anett főpolgármester-helyettes a januári bejelentésen (fotó: Gordon Eszter)
Comments are closed.
