Ma az egyik legfontosabb elve, célja, értékrendje: vásárlói, fogyasztói és ökotudatosság. Meg az edukálás. Hisz annak a jövőjében, hogy apró lépésekben, de változtatni lehet. Hogy a vidék és a főváros gasztronómiáját össze lehet és össze kell kötni. Hisz a hazai termelésben. Abban, hogy a leszakadó térségekben egy kis étterem nyitása sok embernek adhat munkalehetőséget. Jól ismeri mindkét régiót, apai ága Kunmadarason élt, ő is itt leste el az első főzési fortélyokat, innen hozza a legkedvesebb ízeket, ide menekül, ha nyugalomra vágyik, itt írja könyveit. Az anyai ág a városi polgári létet adta mintául. E kettő szociális érzékenységre nevelte, számos jótékonysági akció elindítója, nagykövete. Mautner Zsófia főzőnővel, gasztrobloggerrel beszélgettünk.
A kívülállók számára szinte a semmiből indította el – ma is működteti – gasztroblogját, a Chili és Vaníliát, ami nagyon hamar sokunk kedvence lett. Hisz a könnyen elkészíthető, rafinált receptek mellé mindig kapunk történeteket gyerekkori ízekről, piaci körutakról, méltánytalanul elfeledett ételekről, gaszto-utazásairól. Bepillanthattunk a konyhájába, sőt, videón vele együtt főzhetünk. Blogjának is köszönhetően néhány klasszikus „napközis” étel – mint számomra az úttörőgombóc, azaz a tarhonya – új perspektívát, bizalmat kapott.
A receptek és a blog adta népszerűséget tovább fokozta, hogy diplomata állását, hivatását, ha nem is egyik napról a másikra, de feladta. Egy ideig brüsszeli lakása kanapéján (az esélyegyenlőség és kultúra nagykövete volt) írta a blogját. Voltak, akik csodálták bátor váltásáért, voltak, akik titokban úgy gondolták, nem normális, hogy feladta, lecserélte. Tizenöt év távlatából a történetek őt igazolják.
Ma jól ismert – ahogy ő szereti nevezni magát – főzőnő. Pedig a kezdet nem lehetett könnyű az akkor még pláne férfias séfek világában. Elhitetni velük, hogy közéjük való. Jöttek a tévés szereplések, a főzések, a reggeli műsor – arca, hangja lett személyiségének. De ezen a ponton azt is el kellett döntenie, az ismertségével melyik irányban folytatja tovább. Vonzó lehetett a napi média-megjelenés, de nem vágyott óriásplakátra, ilyen népszerűségre. A saját útját kezdte járni.
Ma az egyik legfontosabb elve, célja, értékrendje: vásárlói, fogyasztói és ökotudatosság. Meg az edukálás. Hisz annak a jövőjében, hogy apró lépésekben, de változtatni lehet. Hogy a vidék és a főváros gasztronómiáját össze lehet és össze kell kötni. Hisz a hazai termelésben. Abban, hogy a leszakadó térségekben egy kis étterem nyitása sok embernek adhat munkalehetőséget. Jól ismeri mindkét régiót, apai ága Kunmadarason élt, ő is itt leste el az első főzési fortélyokat, innen hozza a legkedvesebb ízeket, ide menekül, ha nyugalomra vágyik, itt írja könyveit. Az anyai ág a városi polgári létet adta mintául. E kettő szociális érzékenységre nevelte, számos jótékonysági akció elindítója, nagykövete.
Comments are closed.
