Guylain Vignolles minden reggel, amikor munkába megy a párizsi RER-en (hasonló a budapesti HÉV-hez), leül a szerelvényen egy lehajtható műanyag székre, és véletlenszerűen felolvas a magával hozott könyvlapokból az utazóknak. Húsz perc alatt ér a munkahelyéhez, addig tart ez az önkéntes ismeretterjesztés, ahol a romantikus szerelmes regénytől a szakácskönyvig bármi terítékre kerülhet.
A különös misszió alapanyagául a munkahelyén, a Természetes Papírfeldolgozó és Újrahasznosító Társaság papírzúzdájában, a takarításkor a gépből kiszedett és így megmentett könyvlapok szolgálnak. Guylain gyűlöli a munkáját, nemcsak a feladat barbársága miatt, hanem mert különös ellenszenvet érez a megsemmisítő gép (az Izé) iránt. Meg van róla győződve, hogy az néha magától is életre kel. Élete ugyanabban az unalmas mókuskerékben telik, napközben munka, majd este kicsiny otthonában csak az aranyhala várja.
Aztán egy napon a RER-en talált pendrive gyökeres változást hoz. Elolvassa a rajta levő feljegyzéseket, amelyeket Julie, a vécés néni („laboratóriumi asszisztens”) írt, és beleszeret a nőbe. A reggeli felolvasásainak ezentúl Julie írásait választja, amely sikeresnek bizonyul.
A regény kezdeti komor hangulata a főszereplő életének megváltozásával, kitárulásával lesz egyre napfényesebb. Az olvasónak könnyű azonosulni a főhőssel, a kezdeti sajnálkozás után szimpátiát és drukkolást érzünk, hogy sikerüljön megtalálnia a szerelmet és egy teljesebb életet. A mű hangulata egyedi, mindvégig humoros, kicsit talán hasonlít Hrabaléra, kicsit Anna Gavaldára, de a szerző összességében rátalált a saját hangjára. Jean-Paul Didierlaurent eddig novellákat írt, és első regénye, A 6:27-es felolvasó hatalmas sikert aratott világszerte.
(Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó; Magvető, 2015; 2690 Ft)
Comments are closed.
