KÖZÖSSÉG, KIKAPCSOLÓDÁS, ELMÉLYÜLÉS ÉS ÖRÖM

„Ahol örülni lehet annak, hogy együtt vagyunk” – vakáció Pestújhely népszerű gyerektáboraiban

Augusztus végéig tovább dübörögnek kerületünk különleges nyári táborai. Lapunk riportere Pestújhelyen nézett körül. Kikapcsolódás, tanulás, elmélyülés és öröm – ezek köszönnek vissza az udvarokból, a termekből és egyéb helyszínekről. Aki  belép, annak nemcsak egy különleges táborozásban van része, hanem felejthetetlen közösségi élményt is kap.

A Pestújhelyi Közösségi Ház udvarán nyár van a javából: tikkasztó hőség, napsütés, gyerekzsivaj. A levegőben vízfesték- és temperaillat keveredik, mivel a kert végében – a fák alatti asztalok körül – éppen pillangót festenek az anyukák és gyerkőceik. „Az milyen tyúklépés, Dominika?” – fogunk el egy komoly számonkérést az udvar kevésbé árnyékos feléből. Mikor a gyermekhang irányába fordulunk, már látjuk is: tyúklépéses futóversenyt játszik a kicsik másik csoportja.

Táborozni érkeztünk, ugyanis idén nyáron is egymást érik a napközis programok a XV. kerületben. S ha már újságíróként oly sokszor ajánlottuk ezeket, gondoltuk, nézzük meg egy kicsit közelebbről is. Délelőtt 10 körül jár, amikor az udvarba érünk, és úgy látjuk, a hangulatra nem lehet panasz. A kertben zajló Mókatábor és a Páratlan vakáció nemcsak leköti a vakációjukat töltő gyerekeket, hanem láthatóan éles feszültséggel jár a dilemma, hogy ki tud leginkább „szobor” maradni egy Squid Game-sorozatból is jól ismert játékban.

„Én tőlük hallottam, hogy ez a Netflix egyik sorozatában van, csak persze ott ennek egy brutálisabb verzióját mutatják be – számol be lapunknak Thaly-Szabó Andrea, a Mókatábor vezetője. –  Ám ez itt alapvetően egy híres magyar fogócska, amit tyúklépésben kell játszani.” Andrea hangsúlyozza, bár előfordul, hogy egy-egy játékot túl komolyan vesznek a kicsik, „a Mókatáborban semmit nem szívunk mellre”.

„Nagyon sok játék várja itt őket, hiszen kézműveskedünk, jógázunk, társasozunk. De a tábor egyik alappillére az érzelmi intelligencia fejlesztése – mondja. – Reggelente körbe ülünk, és megbeszéljük, kivel milyen jó dolog történt, vagy milyen pozitívumot látnak az itteni társaikban. Fontos, hogy tudják, a világ nem fekete-fehér, mindenki jó valamiben.”

„Én például új barátokat is szereztem, az egyiket úgy hívják, hogy Jancsi! – kontráz táborvezetőjére a kilenc év körüli Peti, aki egyébként – mint megtudjuk – a jövő héten már máshová, „bv-táborba” készül. Kérdésünkre, hogy mit takar a „bv”, rögtön rávágja a megoldást: büntetés-végrehajtás, és jókedvűen szökell vissza a társaihoz.

„Igyekszem azt tanítani nekik, hogy ha például elvesztenek egy játékot, és dühösek, azt is el lehet mondani. Egyáltalán nem baj, hogy puffognak, ha valami nem sikerül. Sok szülő leteremti ezért a gyereket, de szerintem jobb, ha ilyenkor kimondják, mit éreznek. Egy szabály van: magadban és másban nem tehetsz kárt!” – folytatja érdeklődésünkre Andrea. Hozzátette azt is, hogy az természetes, mondhatni emberi dolog, ha valaki nyerni akar, de egyáltalán nem baj, ha ez nem így alakul. „Jön a következő játék, és újra együtt nevetünk” – foglalja össze a heti krédót.

Kiemelten „kütyümentes táborról” van szó – hangsúlyozza, és nagyon örül neki, hogy idén emiatt már nem is kellett külön szólni a szülőknek. Alig jut eszükbe telefonozni, úgy tűnik, leköti őket a színes programkínálat. „Eddig báboztunk papírszínházat játszottunk, olvastunk” – meséli.

A hét egyik legjobban várt programja a Ki Mit Tud, ahol mindenki megmutathatja, miben jó. Ez éneklés, táncolás, versmondás, de itt sem az a fontos, hogy mindenki kötelezően produkálja magát. Ha valaki egyetlen kosárdobást szeretne megmutatni a többieknek, az is tök jó!

„Eddig a foci volt a legjobb!” – kommentálja az elmondottakat a hozzánk visszatérő Peti.

Rákérdezünk arra is, miként állnak a szeptemberhez. „Hát nagyon baljósan közelít a suli, sajnos!” – válaszolja az egyik kislány nevetve. Egy másik fiúnak persze akad megoldási javaslata a nehézségekre: „Igen, én simán lecsípnék a téli szünetből, hogy nyáron hosszabb lehessen a vakáció. Vagy akár az is oké, ha a november és a december is nyári hónap lenne, és nem lenne hideg!”

A Mókatábor után visszatérünk az udvar másik végébe, ahol a sok-sok szülő üli körbe az asztalokat. Ők éppen a Páratlan vakáció nevű ingyenes programon vesznek részt a gyerekekkel. Most épp pillangókat festenek különböző színekben, de a nyár délelőttjein mindig más történik. A cél a közösen eltöltött minőségi idő.

„A nyelvórának vége! Elő a Kokeshi-babákat!” – a közösségi ház egyik benti termében járunk, a japán nyelv és kultúra táborában, ami már első hallásra sem tűnik szokványos napközinek. Simon Ágnes táborvezető nem is igen tud más ilyen jellegű táborról. A gyerekek között járva hamar kiderül: a Masaka Japán Nyelviskola úttörő kezdeményezést hozott Pestújhelyre, idén már második alkalommal.

„Most épp Kokeshi-babákat fognak festeni a gyerekek, ami olyasmi, mint egy Matrjoska. Festhetnek tradicionálist és modernt egyaránt. Akrilfestékkel dolgozunk, a végén pedig lelakkozzuk. Haza is vihetik őket, sőt törekszünk rá, hogy nap végén mindig magukkal vihessenek valamit innen”– meséli Ágnes, akivel ezután a tábor programjáról is beszélgetünk.

„Hangsúlyos része a hétnek a nyelvtanulás is, de itt leginkább a kedvcsináláson van a hangsúly. Rengetegen jönnek ide, akik már évek óta tanulnak nálam japánt a nyelviskolában. Olyanok is vannak, akik csak azért választják ezt a tábort, mert megtetszik nekik a program.” Ágnes hozzáteszi: a tanulás fontos persze, de még fontosabb a közösségkovácsolás. Így a Masaka Nyelviskola máskor sem a „japán betűvetésre” helyezi a hangsúlyt. (Ami egyébként nem is olyan nehéz, mint gondolnánk.)

„Nagyon szeretjük például az animéket, szerintem sokakat kifejezetten ez hozott a táborba – lelkesedik a 13 éves Annabel. Rögön hozzáteszi azt is, hogy a japán rajzfilm ma külön szubkultúrát jelent, a diákok közül sokan „ki is nézik” a Naruto- vagy Dragon Ball-rajongókat. „Ezen a héten viszont semmit nem kell szégyellni, jó együtt lenni a többiekkel. Engem egy barátnőm hozott ide, aki ötödik óta tanul a Masakában. Most másodszorra vagyok itt.”

„Bár itt tényleg nem a nyelv a hangsúlyos, előfordul, hogy tizenéves gyerekek, akik például pár éve tanultak nálunk, már folyékonyan beszélik – folytatja a táborvezető Simon Ágnes. ­– De van itt olyan kislány is, akivel gyakorlatilag bármiről el lehet kezdeni beszélni japánul, pedig még csak három éve tanul nálunk.” Persze, csak „semmi pusholás”, mindenki érezze jól magát a héten! Ezért minden napra jut egy kis kézműveskedés, kalligráfia és origamizás. „Tegnap a zuglói japánkertben jártunk, beszélgettünk a művészeti jellemzőiről, és hogy mit jelentenek a kert »földöntúli« szimbólumai.”

A hét zárásaként csoportos kvízversenyt játszanak a lurkók, ám addig a japán gasztronómia sem marad ki a kínálatból, hiszen egyik nap sushiznak, másik nap miso és ramen levest kóstolnak. No és persze a harcművészet mesterségét is kipróbálhatják egy fekete öves mesterrel.  „Fuú, hát a harcművészkedés volt az eddigi legjobb program – mondja a táborozó Örs. A szülők megnyugtatására: a nuncsaku is fakardokkal történik, nincs szükség veszélyességi pótlékra. A gyerekeknél érdeklődve megtudjuk, a héten mind szereztek új barátokat, sőt olyan barátságok is vannak, amelyek még a tavalyi táborból származnak.

A Pestújhelyi Művelődési Ház terei – a Csokonai többi központjához hasonlóan ­– megteltek élettel. Kikapcsolódás, tanulás, elmélyülés és öröm – ezek köszönnek vissza az udvarokból, termekből és egyéb helyszínekről. Aki ide belép, annak nemcsak táborozásban van része, hanem felejthetetlen közösségi élményt is kap. És ami a legjobb: nem kell hozzá semmi más, csak egy kíváncsi gyerek, nyitott szív, és egy hely, ahol örülni lehet annak, hogy együtt vagyunk.