Olyan volt a hangulat, mint egy régi cseh vagy lengyel ellenállási filmben, amiben a partizánok azon vitatkoznak, hogy hová ássák el a német őrvezetőt. Szabó Gábor szobrászművész jellemezte így azt a pillanatot, amikor először Rákospalotára látogatott. A hőskorban rögzítettem ezt a mondatot, nagyon tetszett, mert kerestem a friss kerületi kapcsolatokat, addigra már mindent elolvastam, megnéztem az összes régi újpalotai videót, amit a lakótelep építésekor fölvettek, jöttem-mentem a kerületben, és hallgattam, amint a képviselők hárommilliomodszor is elmondják felszólaláskor: Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpalotán.
Mára már megtanultam, hogy a 15. kerület a valóságban nem úgy működik, mint a térképen. Ami Pestújhelyen téma, az sokszor nem ügy a szomszéd újpalotai utcában, ami pedig az öreg rákospalotai városrészben történik, azzal nem mindig foglalkoznak a Bezsilla Nándor (az egykori Mosolygó Antal) utca környékén.
Arra, hogy mi volt a legkedvesebb élményem, nagyon nehéz válaszolni. A legjobban a találkozásokat élveztem, a spontán összeröffenéseket, amelyek során előkerültek a bográcsok. Jól főznek a 15kerben (oppardon: Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpalotán), ez a legfőbb tapasztalatom. A főzőversenyek pletykálkodásai igen élvezetesek tudnak lenni, nemcsak azért, mert a pálinka oldja a feszültségeket, hanem mert természetessé teszik a létet. Enni, inni a világon mindenhol szeretnek, nincs benne semmi meglepő. Mondjuk az, hogy a marhapörköltbe kakukkfű is mehet, meglepő lehet, de aztán az íze jócskán meggyőzőnek bizonyult.
Öröm volt a gyerekekkel találkozni. A pestújhelyi bicikli- és futóversenyek, az újpalotai mézeskalács-derbik vagy a csomópontos dal- és szavalóversenyek a legifjabb korosztályt mozgósították, egyiküket-másikukat sikerült is megszólaltatni, ami embert próbáló feladat, mert állandóan izegnek-mozognak, nem arra vannak rendszeresítve, hogy fegyelemezetten belenézzenek a kamerába. Vannak veszélyes helyszínek, amelyeken a fényviszonyok katasztrofálisak, nagyon nehéz azokat a jellegzetes kisvideókat elkészíteni, amelyekkel a Periszkóp szeret operálni. Szerencsére a zeneiskola ifistái általában a szabadban lépnek föl.
Apropó videók. A Periszkóp Palotán youtube-csatornájának szépszámú követője van, ez az egyik legkellemesebb meglepetés számunkra. Mi ugyanis nem Rihanáról és más popsztárokról teszünk ki videókat, inkább azért készítjük őket, hogy a szövegeket és a fotókat illusztráljuk velük. Köszönet azoknak, akik csatlakoztak hozzánk, hálánk örökké üldözni fogja őket.
Ezzel együtt azt is el kell mondani, hogy nem minden a számolt látogató, kattintásvadászatra nem vállalkozunk. A nemrég elhunyt Géczi Istvánról nem azért készítettünk videós beszámolót, hogy rákattintsanak, hanem azért, hogy dokumentáljuk a remek sportembernek a kerület múltjában is betöltött fontos szerepét. Hosszú időn át terveztük, hogy a nagyobb portrék sorában elkészítjük Kulcsár Győző életsztoriját is, de aztán elkéstünk vele, Győző úgy ment el, hogy végül nem örökítettük meg a hangját.
Mások viszont örömmel álltak rendelkezésünkre, amikor eléjük toppantunk. Képeink közeliek, amivel a személyességet hangsúlyozzuk. A szövegek viszont reményeink szerint távol vannak a hivatalos formátumoktól, teljesen tudatos az a pasztellszínű keret, amelybe a pár ecsetvonással megrajzolt vázlatokat elhelyezzük. Ami fontos, hogy ne a köldökünket nézegessük, arra törekszünk, hogy ami a kerületben történik, máshol is érdekes lehessen. Amikor a Susotázs című rövidfilmről írtunk, abban az volt az érdekes, hogy a kisfilm innen, Rákospalotáról indult, és egészen Hollywoodig repítette a szerencse. Ugyanúgy szeretjük azt a képsort is, amikor Huli Irma festi ifjú és idős barátaival a húsvéti tojást. Ha végigpörgetjük a két hosszú év közleményeit, azt látjuk, hogy a kerületnek arcai, hangjai és gesztusai vannak. És ezt mindig konkrét személyiségek testesítik meg.
Van még egy nagyon fontos dolog, amit a két boldog év zárásakor említenünk kell. Közleményeink végén mindig pontosan megtalálható a közzététel időpontja, és az, hogy a fotókat/videókat/szövegeket ki készítette. Itt nem volt soha névtelenség, a jövőben is megóvnánk magunkat ettől a kommunikációs betegségtől. Kaptunk névtelen levelet a választási kampány finisében, olvasatlanul dobtuk a szemétkosárba. Aki nem vállalja a nevét, de suttyomban mégis szeretne belekavarni a közösség ügyeibe, annak nem hiszünk.
Köszönjük, hogy velünk voltak/voltatok, további közös kalandozást kívánunk mindenkinek a 15. kerületben.
Pontosabban: Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpalotán. (PP, Rab László, 2019. február 9., Nyitókép: Takács Olivér)
Válogatás kedvenc pillanatainkból
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.