Ketteske

31
aug

Ifjú filmesek sodrásban

A kerületünkben élő Révész Krisztián kishúgával közösen készített kisfilmet a közösségi média árnyoldalairól egy nemzetközi rövidfilmes fesztiválra. Az érzékeny kisfilm teljes egészében a XV. kerületben játszódik, jól fel lehet ismerni, a kerület mely részein jártak a filmes fiatalok. Mindkét alkotó itt született és itt is él. Idekattintva az érdeklődők megnézhetik a kisfilmet is, szeptember 5-ig szavazhatunk is Krisztiánék alkotására. Bízunk

Read more

14
máj

Csáktornya bevétele

Cseles módját választották honfitársaink annak, hogy bevegyék Csáktornya (Cakovec) ősi várát, mely igen sokáig volt a Zrínyiek (horvátul a Zrinski-család) kezén. A várfoglalást egy kulturális delegáció hajtotta végre, mely a testvérvárosba, pontosabban a testvérfaluba, Donji Kraljevecbe (Murakirályra) látogatott a járási napokra. Ezt az idén május 4-e és 6-a között rendezték meg. A kerületet képviselő delegáció, élén a polgármesterrel már pénteken

Read more

16
ápr

Az asszony, aki elveszítette a lakását

Nem kell ám ahhoz „migránsnak” (azaz vándornak) lenni, hogy bajba kerüljünk, megtörténhet ez bárkivel azok közül is, akik itt élnek. És soha nem is akartak máshol lenni.  A most 43 éves Hevesi Ágnes egyedül neveli gyermekét, vidékről költözött Budapestre a jobb megélhetés reményében. Voltak még jónéhányan, akik hozzá hasonlóan Újpalotára vették az irányt. A Békés megyéből ide áttelepülő hölgy rendesen

Read more

8
okt

Állati kavalkád a Fő téren

Találkoztunk egy világsztárral. Ne legyen belőle sértődés, de jelenleg bizonyára ő a kerület legismertebb élőlénye. Pedig csak négyéves.  Vértesi Selymes Ékes Csillagról beszélünk, a fajtagyőztes kuvaszról, aki gazdája, Schmidt Istvánné Pintér Erika társaságában tette tiszteletét az Állati jó családi napon, amelyet az Öthét Egyesület és a XV. kerületi önkormányzat rendezett az Állatok világnapján.  Na most Selymes – aki kuvasz létére úgy tűrte a

Read more

9
szept

A lassan támadó Alzheimer

Az Alzheimer-kórban az a legdurvább, hogy ott leselkedik mindnyájunk öregkorának előszobájában. És lassan, fokozatosan végez velünk, nem úgy, mint a tragikus és gyors lefolyású rákbetegségek némelyike. Amikor „megérkezik”, a hozzátartozók részéről kezdetben csak enyhe rosszallások hangoznak el („Anyuka, hányszor mondtam, hogy nem ott van a fogkefe!”), később aztán a hosszú és nyomasztó évek alatt rátelepszik a család mindennapjaira. A beteg pedig,

Read more