Icuka, a sakkbajnok

Átlagos olvasási idő: 2 perc

Hát nem tudom, a parányi kislány volt-e hároméves, csak azt, hogy kicsattant a jókedvtől, és egy jókora versenysakktábla mögött üldögélve várta áldozatát. Várta, hogy valaki leüljön már vele játszani. Amikor erre merészen vállalkoztam, azonnal lecsapott rám, s lépegetni kezdett. Közben szorgalmasan kommentálta is a lépéseit. A videóban, amelyet a civilek által szervezett Jótékonysági családi utcabálon készítettem, szerepel ifjú ellenfelem. A felvételek Pestújhelyen a Gergő utcában készültek szombaton.

Na most jöttek aztán a kutyák, amelyek mindig kivívják csodálatomat. Egy fekete-fehér pásztorkutya egészen meghökkentő mutatványokra ragadtatta magát, orsókat írt le a levegőben, és ügyesen bujkált a gazdája lábai között. A csibészelő németjuhászokról vagy a különféle kunsztokat bemutató kuvaszról most ne is szóljunk, fantasztikus jószágok ezek, akik kutyákkal foglalkoznak, igazán boldog emberek lehetnek. Plusz a galambászok, akik csodaszép indiai meg más egzotikus tájakról való madaraikat mutatták meg az érdeklődőknek.

Németh Angéla virágot kapott a szervezőktől, a gyerekeket angolra tanították, a vöröskeresztes sátorban pedig megmérték az ember vércukorszintjét meg a vérnyomását. Nem mondhatom, hogy tökéletesek volnának az eredményeim, de a körülményekhez képest jól vagyok. Bár a pillanatnyi felvillanyozódást okozhatták a Hubay Zeneiskola Ifjúsági Zenekarának muzsikusai is, akik vérlázító dallamokkal kedveskedtek a Gergő utca máskor nagyobb csöndhöz szokott lakóinak. Bábosok jöttek még, meg a Pingvin Pityut favorizáló ifjúsági önkormányzat tagjai, akik a lengőteke ledöntendő bábuit ásványvizes flakonokkal helyettesítették. Elmúlt a hőség, friss éjszakai zápor után voltunk, ettől valamivel még jobb lett a hangulatunk. 

Voltak különleges technikai kütyük is, amelyekkel megismerkedhettünk. Az ERESZ Látássérültek Egyesületénél olyan telefonos kamerát tesztelhettünk, amellyel le lehet fotózni a szöveges tartalmat, ezt aztán a telefon pár másodperces feldolgozás után le- (egészen pontosan fel)olvassa – nagy kincs ez a vakok és gyengénlátók számára. Csak meg kell még tanulni a használatát, de hát minden újítással így vagyunk. 

Amíg a gyerekek hancúroztak, átadtuk magunkat az önfeledt pletykálódásnak, ami évszázadok óta előre tudja vinni a világot. Nem idéznénk most a szaftos történetekből, mert valamennyi a zajos kampánnyal kapcsolatos, és megszokhattuk, hogy az emberi érzékenységeket ez tudja leginkább felkorbácsolni. 

Szép környéken van különben a Gergő és Jolán utca, közel az Emlék térhez, ahol a háború után iszonyú katasztrófa történt. Egy tűzszerész babrált a régi tanácsháza udvarán talált háborús bombával, ami aztán a levegőbe röpítette az épületet, halálos áldozatok is voltak. A Pestújhelyi út minden házáról külön-külön is sokat lehetne mesélni, egyszer majd, amikor nem gyötör bennünket ennyire az időhiány, talán ki is választunk egyet-egyet, és elidőzünk a mikrotörténetek világában. És akkor megtudjuk, miért szeretik a vidékiesnek ható, polgári hagyományokban bővelkedő lakóhelyüket a helybéliek jobban, mint azt a nagyvárosokban általában tapasztalni lehet. 

Oda a forró nyár, kezdődik az iskola, mindenkinek olyan szép nyárvégi napokat kívánunk, mint amilyenben a Gergő utcai Civil összejövetelen részünk lehetett. (PP, Rab László, 2018. augusztus 25.)

Fotógalériánk itt található.

 

3 hozzászólás

  1. Kállai Ilona-
    2018. 09. 03. at 19:06

    Köszönjük szépen!

  2. Kállai Ilona-
    2018. 09. 03. at 19:09

    Köszönjük szépen (a remek összeállítást,) a tartalmas cikket!
    Icuka nagy boldogsággal nézi folyamatosan:)

  3. adminforperpal-
    2018. 09. 04. at 19:19

    KÖszönjük!

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.