A húsvéti locsolkodás hagyományos ajándéka a hímes tojás, aminek motívumkincse, díszítési technikája szinte végtelen. Rózsa Györgyné Terike tojásfestő népi iparművész írókázással, viasszal rajzolja a tojásokra a mintát, színezésre pedig a különböző növények leveleit használja. A praktikákat, népi hagyományokat lapunkkal is megosztotta.
Fotó: XV Média, Vargosz
– A palotai népművészeti kiállításon sokan megcsodálták alkotásait. Hogyan került a városrészbe?
– Mintegy 30 évig éltem a XV. kerületben, a Csobogós utcában. A fiam és a lányom is a Kossuth-iskolába járt, így a kezdetektől részt veszünk a népművészeti tárlaton. Sőt a Rákospalotai Múzeumban is láthatóak voltak a hímes tojásaim, a férjem és a lányom munkáival egyetemben. Nemcsak megtiszteltetés volt számomra, hanem akkor éreztem igazán, hogy palotai vagyok.
– Mikor kezdett foglalkozni a tojásírással?
– Eredetileg a kerületi önkormányzat pénzügyi osztályán dolgoztam. A Néprajzi Múzeumban azonban egyszer megakadt a szemem egy hímes tojáson, és mondhatni, a bűvkörébe kerültem. A könyvtárban felkutattam minden szakirodalmat, ami a tojásfestésről szólt. Reménykedtem, hogy rákospalotai motívumra is rálelek, azonban jórészt palóc hagyományokról szólnak a régi feljegyzések, könyvek. Ez azonban nem tántorított el, és lelkesen bontogattam szárnyaimat, idővel munkáimmal több népművészeti rendezvényen is részt vettem, mindemellett pályázatokon is előszeretettel szerepeltem. Majd megszereztem a minősített népi iparművész címet, aminek elengedhetetlen feltétele, hogy alkotásaim zsűrizett számúak legyenek.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Milyen technikákat alkalmaz?
– Hagyományos, írott, zsűrizett népművészeti tojásokat készítek. Többek között erdélyi, szatmári, dunántúli, felvidéki, sárközi és Gömör-vidéki motívumokat használok. Az írott hímes tojásokon kívül levélrátétes és metszett tojásokat is készítek. Szívesen használok növényi festéket, a vöröshagymahéj barnás, a bodza kékes, a fagyal pedig zöldes árnyalatot ad. Mindemellett arany- és ezüstporral is szívesen díszítek, ami szatmári jellegű technika. Ezenkívül íróka készítésével is foglalkozunk.
– Hogy képzeljünk el egy írókát?
– Az íróka a viaszolt, írott tojások készítéséhez elengedhetetlen eszköz. Otthon, saját kezűleg is elkészíthetjük vagy tojásfestőktől is beszerezhetjük. Régen egy vékony, kis fadarabkára fonallal kis fémcsövecskét erősítettek, és ezt mártogatták a forró viaszba. Én azonban balesetveszélyesnek találtam, és kifejlesztettem egy biztonságosabb változatot. Az általam használt írókán a kis csövecske helyett fémtölcsér van a fapálcán. A tölcsérbe kell tenni egy kis darab szilárd méhviaszt, majd ezt melegítjük a gyertya lángjánál. Ha elég meleg a viasz, kifolyik a lyukon, és már rajzolhatunk is a tojásra. Ezt követően beletesszük a megírt a tojást a hideg festőlébe, majd száradás után a viaszt letöröljük.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Családtagjai hogy fogadták az új mesterségét?
– Lelkesen, olyannyira, hogy a lányom is tojásfestéssel foglalkozik. Ő megkapta a népművészet ifjú mestere címet. Sőt írtunk közösen egy könyvet Tojásfestés népi technikákkal címmel, amiben bemutatjuk a viaszolás, a karcolás, a metszés és a berzselés technikáját. Fortélyok, valamint részletes leírások, sablonok is megtalálhatóak a kiadványban. Ráadásul már a kis unokám is besegít nekünk kézműves bemutatókon, így generációkon át öröklődik a kézműves családi hagyományunk. A férjem sem marad ki a sorból, ő tojáspatkolásban jeleskedik, azonban tyúktojás helyet általában strucc- és libatojást használ, mivel ezeknek vastagabb a héjuk.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Húsvéthoz kapcsolódik a hímes tojás. Szoktak más alkalomból is ajándékozni ilyen meglepetést?
– Nagyon szép hagyományok kapcsolódnak a hímes tojáshoz, amik sajnos kiveszőben vannak. Például a jó barátnők húsvét utáni vasárnap ünnepélyesen felkeresték egymást. A látogató szépen feldíszített komatálat vitt magával, amiben előkelő helyet kapott az ételek mellett a hímes tojás is. Ha a másik lány elfogadta az ajándékot, akkor ezután komatálat cseréltek, és elfogadták egymást leendő gyermekeik keresztszüleinek. Esküvőkön pedig nászajándék volt a patkolt, sarkantyús libatojás.
– Alkalmanként élőmunka-bemutatót is tart. Legközelebb hol találkozhatnak önnel az érdeklődők?
– Tavaszi szünetben egészen húsvét utáni keddig a Mezőgazdasági Múzeumban vezetek kézműves foglalkozásokat, ahol bárki kipróbálhatja a tojásdíszítést.
Comments are closed.
