Hatvannégy év. Leírva is hihetetlen. Ennyi ideje áll színpadon a Syconor együttes, ami Magyarországon példa nélküli. A frontember, Hauer (Rudi) Rezső a kezdetekről, barátságokról és balhékról mesélt lapunknak, valamint arról, miért döntött a családi cukrász tradíció ellenében mindig a zene mellett.
„Mi Mikivel együtt kezdtük ’62-ben!” – emlékezett Rudi, és amikor Mikit említi, nem kell magyarázni, kiről is van szó. Fenyő Miklóssal nemcsak zenésztársak voltak, hanem barátok is. Olyan barátok, akik ha hónapokig nem beszéltek, a következő hívásnál ott folytatták, ahol abbahagyták. A „multimilliomos jazzdobos” elnevezés is Fenyőtől jött – szeretetből. „Fogalmam sincs, miért pont ez. De jól hangzott.” Mint kiderült, őt is meglepte, hogy Fenyő dalt írt róla. Ez azóta az ország legnagyobb slágerei közé tartozik.
Kettőjük története egy klasszikus zeneiskolában indult. Fenyő zongorázott, Rudi hegedült. Sokat hallgatták a Luxembourg Rádiót, itt találkoztak az első beat-effektekkel, és jött a felismerés: ez az ő világuk. Az egyik szolfézsóra után el is döntötték, hogy zenekart alapítanak. A Syconor név viszont félreértésből született. Egy amerikai műhold nevét akarták felvenni, de rosszul tudták. „Ha már így mondtuk, maradjon.”
A sors azonban közbeszólt. Rudi bevonult katonának, és mire leszerelt, Miki megalapította a Hungáriát. Leültek, megbeszélték: a Syconor nevét Rudi viszi tovább, Miki a Hungáriával koncertezik. „Ő egy kissé más irányba ment, engem viszont inkább a tánczene és a szórakoztatás érdekelt.” Így lett a Syconor a bálok, rendezvények, házibuli-hangulatú estek zenekara.
Pedig volt pillanat, amikor a „nagylemez” is karnyújtásnyira volt. A hetvenes évek elején éjjel-nappal a rádióban játszottak, saját dalokat vittek, és komoly esélyük volt a sztárságra. A csapat egy része külföldre vágyott, Rudi nem. Kipróbálta: hajón, szárazföldön is zenélt két hónapot. „Azt mondtam, köszönöm, én vágyom haza.” Betegeskedő édesanyját nem akarta egyedül hagyni, később pedig a saját családja miatt sem ment vissza. Mások mentek, ő maradt. Soha nem bánta meg.
Külföldi fellépések így is akadtak. A Szovjetunióban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Lengyelországban nagy műsorokban szerepeltek. Koncertjellegű estek voltak, komoly közönséggel.
Rudi számára mindig az számított, hogy emberileg egyben maradjon a csapat. „Zeneileg vitáztunk, az vitte előre a dolgokat. De emberileg soha nem mentünk egymásnak.” Büszkén mondja, talán ő az egyetlen a szakmában, akinek nincs ellensége.
A hatvanas évek koncertjei persze nem voltak balhémentesek. A Szent István park és a tizenharmadik kerület volt a bázisuk, más zenekaroknak más kerület jutott. Ha két tábor összefutott, abból könnyen verekedés lett. A Budai Ifjúsági Parkban egyszer akkora őrület tört ki egy szám alatt, hogy a rendezők leállították a koncertet. „Azt üvöltötték, ez hisztéria, nem zene. Aztán jövő nyáron megint ott voltunk.”
Ma már egészen más a hangulat. A Syconor nem játszik más magyar zenekaroktól dalokat. Saját számaik vannak, és a hatvanas–hetvenes–nyolcvanas évek legnagyobb slágerei kerülnek elő. Rock and roll és örökzöldek dübörögnek, a cél, hogy az emberek velük énekeljenek. És énekelnek is. A Csokonai Rendezvényházban immár tíz éve koncerteznek rendszeresen. Egy régi barát hívta őket, azóta havi egy szombat a Syconoré. Telt ház, már az első számnál tele a tánctér, hiszen a közönség nagy része azon a zenén nőtt fel, amit ők játszanak. A fiatalok is egyre többen jönnek. Rudi úgy látja, ők másképp táncolnak: nem összefogódzva, inkább egymás mellett ugrálva. De jönnek, mert érzik azt a szeretetet, ami a színpadról árad. A mostani felállás több mint tíz éve együtt van. Régi-új társak, akik valaha már megfordultak a zenekarban, aztán hazataláltak. „Most már a zene szeretete tart össze minket. Ez lejön a közönségnek is.”
Hauer (Rudi) Rezső eredetileg cukrász. Több mint százéves családi tradíciót vitt volna tovább, de végül a zenét választotta.
És hogy tud-e még táncolni? „Rockyzni tudok. A koromnál fogva.” A színpadon ez bőven elég, a Syconor pedig megy tovább. Hatvannégy éve. És amíg lesz közönség, amely velük énekel, addig biztosan nem állnak le.
Fellépések a Csokonaiban:
- március 14., szombat 17:00-21:00
- április 24., péntek 17:00-21:00
- május 23., szombat 17:00-21:00
- június 20., szombat 17:00-21:00
- július 18., szombat 17:00-21:00
Előzetes asztalfoglalás lehetséges: +36 1 307 6191; +36 20 501 1080
Comments are closed.
