Felmegy a Pista a fára

Rákospalota úgy áll össze, hogy Rákospalota-Ófalu, Újpalota és Pestújhely – magyarázta nemrég egy videónkban Hámory Tamás, a Víg Kalmár Étterem tulajdonosa. – Na most mi az Ófalu-részen vagyunk – tette hozzá -, nem bántólag mondva; ez falu. Itt szombat este hat órakor kimegy valaki az utcára – miközben nálunk telt ház van -, madarat nem lát odakinn, mert a faluban annyira bezárkóznak az emberek, télen főleg. Nagyon el kell találni a helyet! (A videó itt nézhető meg.)

– Hogyne emlékeznék az első napomra – mondta jókedvűen Oláh Lajos 81 éves háziorvos, miután felírta betegének az Algopyrint. – Ezerkilencszázhetven szeptember elsejét írtunk, délután kezdtem dolgozni, tele volt a rendelő sötét ábrázatú, komor emberrel, a falusi arcok furcsán néztek rám. Csúnya, esős nap volt, Budáról jöttem a Sasadi úti rendelőből, kinéztem az ablakon, minden hallatlanul lehangoló volt. Azt mondtam, hogy én itt egy percig sem maradok! Ehhez képest 47 éve nem sikerült elmennem innen. (A riport itt olvasható el.)

– Szitált a köd és fájt a fejem – mondta egy másik történetünkben Szabó Gábor szobrászművész, aki szintén felidézte az első napjait „Rákospalotán”. – Emlékszem, Nagy Előd arra kért, hogy vegyem át a tennivalókat, szitált a köd, délután négykor sötétedett és fájt a fejem. Olyan volt a hangulat, mint egy régi cseh vagy lengyel ellenállási filmben, amiben a partizánok azon vitatkoznak, hogy hová ássák el a német őrvezetőt. Az óriási teremben néhány figura melegedett a kályha mellett. (A portré a kitüntetett művészről itt olvasható.)

Miért citáltuk ezeket a korábbi szövegeket itt?

Azért, mert jelzést kaptunk egy kedves olvasónktól, aki ellátogatott a youtube-csatornánkra, hogy megnézzen néhány videót, és ezt a leírást találta: „A Periszkóp Palotán videocsatornája. Minden, ami Rákospalotán érdekes lehet.” És fölvetette a Hámory Tamás által is említett ügyet: olyan, hogy Rákospalota, voltaképpen nem létezik. Csak névleg.

Mondtuk, hogy már többször beleakadtunk ebbe a kerületi identitást érintő problémába. Nem tulajdonítottunk neki jelentőséget. – Helytelenül tették – felelte mentorunk. – Pestújhelyen és Újpalotán az orrukra fognak koppintani.

Felmértük ennek a a kockázatát, és úgy döntöttünk, nem merjük vállalni. Úgyhogy nyomban kicseréltük a csatornában a leíró szöveget. A címképen már látható az elvégzett korrekció.

Annyi bizalmas szakmai közlés tartozik még ide, hogy a Youtube-csatorna egy virtigli pestújhelyi főképet kapott, legyen ez mentségünk. A 15-ös rajtszámról induló zakós pofa mellett a színesen tarka festékpamacsokat Nagy Előd dolgozószobájában fotóztuk le, a 75. születésnapján köszöntött művész fontos tartozékát így visszük tovább magunkkal a modern közlés világába. Tessék megnézni közelebbről, milyen jól néz ki!

Csatornánk legnézettebb videója egyébként az Arany Violin Énekversenyen készült, a későbbi győztes Edith Piaf Padamját adta elő, hab a tortán, hogy Merics Nikolett győzelmét előre megjósoltuk. Aki nem látta, most újra megmutatjuk. A csatornában lehet tetszikelni meg nemtetszikelni is.

Más.

Nemrég komplett élettörténetet közöltünk Géczi Istvánról, a Ferencváros és a magyar labdarúgó válogatott egykori legendás kapusáról, aki kerületünk (Rákospalota, Pestújhely és Újpalota!) büszkesége, díszpolgára. Az érdekfeszítő történetet, melyben még az is helyet kapott, hogy az állambiztonsági szolgálat hogyan keverte a kártyát, itt lehet megtalálni. Dr. Géczi Istvánra persze a futballközvélemény nem feltétlenül doktorként emlékszik, inkább Pistának nevezték, ami a szurkolók részéről teljesen elfogadható.

Ősbemutató

Álljon itt ennek ékes bizonyítékaként egy korabeli átköltött népdal, melyet az ötszázszoros bajnokról énekeltek átszellemülten a drukkerek. Nem képzeljük magunkat Kodály Zoltánnak vagy Bartók Bélának, de azért azzal tisztában vagyunk, hogy ősbemutató következik. A Felmegy a Pista a fára kezdetű népdalt a Fradi korosabb szurkolói közösségétől kaptuk, örök hála érte. Évtizedek elmúltával is kötelességünk közreadni. Mégiscsak Géczi István az, aki 1965-ben a VVK döntőjében társaival megállította az olaszok legkeményebb Öreg Hölgyét. A Juventust. Íme a dal:

„Már minálunk, babám, már minálunk babám, /
az jött a szokásba, /
hogy nem rúgják a labdát, nem rúgják a labdát /
a Géczi kapujába. /
Felmegy a Pista a fára, /a kapu tetejére, /
oszt’ lehúzza a labdát, lehúzza a labdát /
A rózsás tenyerébe.” (Forrás: Kende Gábor)

Használati utasítás: a linkelt tartalom megtekintése után balra, fönn, a visszanyíllal lehet a legegyszerűbben visszajönni az oldalra. (PP)

VVK ’65: legendák emlékeznek