És hamarosan a sötétség

Nézzük csak, milyen szépek az utcák este nyolc után! Kicsit mondjuk hátborzongató is, mert olyan néma csönd ül ránk, hogy jószerével csak a tanácstalan kutyák ugatását lehet hallani. Életünk új szokásához érkeztünk. Kijárási korlátozásnak nevezik. De a tilalom történelmi okokból valamivel jobban érthető.

Kukkantsunk bele!

Kihalt utcák Újpalotán

Új műfaj születik: a kijárási tilalom őszies, hamarosan téliesre forduló képei. Árnyak suhannak át az ablakunk alatt az éjszakában, de nem tudunk odamenni megnézni, mert tiltva van a mozgás. Csak egy-két kutyás tűnik föl, mert ebet sétáltatni ugyan lehet, de aki eddig este tízkor vitte le Pedrót vagy Pizsit, most ön- és kutyaérdekből kicsit előrehozza a dolgot.

Kutyás képek következnek az embertelen éjszakában. Az a helyzet, hogy ezek is eléggé szépek.

Ne rohanj már, nem látod, hogy csak hússzal lehet?!
Tilalmi ember ebbel
Hoppá, mi ez a fényes itt mögöttem!

Most egy kicsit több esélyünk van a látványra és az elcsodálkozásra. Nem számít annyira a vélemény, hogy föl kell-e a maszkot venni vagy nem. Ezen már túlvagyunk. Kit izgat az, hogy valaki pró és kontra sipákolni kezd? Fölveszed és próbálod megúszni, nagyjából erről van szó, nem kell már itt magyarázkodni a dolgokon, az egyrészttel és a másrészttel kezdődő mondatok eltűntek az életünkből, van helyette az, hogy told föl az orrodra, faszikám, jobban jársz. Ha valaki nem hajlandó megérteni, hogy mire megy ki a játék (szerettei, gyerekei, barátai élete), azzal nem lehet mit kezdeni. Ugyanez a helyzet a Jöjjön már ide a Polgármesteri Hivatalból valaki-kezdetű mantrával is. Nem tud idejönni, mert nem lehet, neked kell megoldani, senki se viszi le a szemetet helyetted. És a többi, és a többi, nem ragozzuk tovább. Szavazást pedig végképp nem indítunk (Mi a véleménye arról, hogy most akkor szabad-e ezt meg azt csinálni, jó-e így meg jó-e úgy, lezárták-e már itt meg ott, felépül-e ez meg az…)

Szedd a lábad, komám, haza kell érnünk időben!
Na, megérkeztünk, ha jó leszel, kaját is kaphatsz

Amúgy pedig van abban valami megejtő és eredendő szépség, amikor egy ember átsétál a parkon este a kutyájával. Megyünk vissza a természetbe, megyünk vissza az időben, van idő a tűnődésre, a történések nem linerásian haladnak előre, mint eddig (egyik dolog következett a másikból), inkább valamiféle spirálban kezdünk létezni (ennyi beteg, annyi fertőzött, és persze a holtak növekvő száma, Nyunyóka az elhallgatott adataival, a kormány a vakcinahadoválással, minden nap olyan érzésünk támad, mintha már előző nap hallottuk volna ugyanezt, gépfegyveres katonák meg harckocsik az utcán, te jó ég, mi van itt, háború?). Na, ezért is kezdünk kutyás képeket nézegetni. Attól, hogy ballag a blöki, s mögötte lépeget a leány, meg lehet nyugodni.

És erre törekszünk most mindahányan. Kell a frásznak az örökös háborúság. (PP, 2020. november 13. Rab László; fotók: Karczub Andrea (kihalt város), Deschelák Károly (palotai ember kutyával), Zsohár Zsuzsanna (kutyasziluett a Parlamenttel), Újpesti Névtelen (kutya-lány kompozíciók).

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.