Balázs Zoltán alpolgármester 1966-ban született Sopronban. Budapesten járt közgazdasági egyetemre pénzügy szakra. Eleinte fővárosi kollégiumban lakott, majd egy újpalotai albérletbe költözött, majd Rákospalotán is élt pár évig. Néhány éve pedig Fótra költözött családjával. Rákospalotai születésű felesége gyógytornász. Három gyermeke van, a legidősebb most fog érettségizni. Életéről, hivatásáról, mindennapjairól kérdeztük.
Fotó: XV Média, Nagy Botond
– Hogyan kapcsolódik ki?
– Nálam szakma és hobbi erősen összefonódik. Nagyon sokat olvasok, amely kedvtelés és munka is. Amikor pedig lehetőségem van, kirándulással, kerékpározással, úszással, pár napos síeléssel igyekszem az egészségemet karban tartani.
– Közgazdász, egyetemi tanár, kutató. Mindig is közgazdásznak készült?
– Jobb híján. De nem lett belőlem menedzser vagy vállalkozó, ezekhez a pályákhoz túl elméleti érdeklődésű vagyok. Egyetemi tanulmányaim ráadásul a rendszerváltás éveire estek, s elég aktívan jártam annak idején tüntetni, részt vettem sokféle féllegális akcióban, érdekelt a politika világa. De mindenekelőtt annak elmélete, összefüggései, a politizáló ember izgalmas számomra. Ezért mentem akadémiai pályára, noha ez akkoriban is elég rosszul fizetett állás volt. Pláne akkor szembesültem ezzel, amikor egykori hallgatótársaim üstökösszerű pályafutását láttam az új gazdasági rendben. Ma viszont nem panaszkodom, a pályám szellemi és viszonylagos emberi függetlenséget biztosít, amely számomra igen nagy érték.
– A szakmai, kutatómunka mellett miért tartja fontosnak a tanítást?
– Folyton provokál, jó értelemben. Ráadásul nagy élmény, amikor a hallgatók szemén látom, hogy valamit megértenek, mélyebben felfognak. Azt látni pedig, ahogyan egy fiatal, tizennyolc éves, még kialakulatlan érdeklődésű ember három-négy év alatt érett gondolkodású, tájékozott, nyitott, de határozott nézetekkel rendelkező politológussá válik, amelyben nekem szerepem és felelősségem van, szintén különlegesen értékes tapasztalat.
Fotó: XV Média, Nagy Botond
– Az előző ciklusokban képviselő, most a pénzügyekért felelős alpolgármester a kerületben. Hogyan lépett az életébe a politika?
– Részben családi – rákospalotai – indíttatásból és kérésre, részben a 2006-ban elég rossz bőrben lévő akkori helyi Fidesz újjászervezéséért dolgozó László Tamás felkérésére vállaltam képviselő-jelöltséget, mégpedig párton kívüli, polgári-konzervatív felfogású emberként. Őszintén szólva, egyáltalán nem számítottam rá, hogy megválasztanak, nem voltam esélyese a 3. körzetnek. Miután a választók mégis rám bízták a mandátumot, nekiláttam az akkori ellenzéki frakcióban dolgozni. 2010-ben pedig úgy gondoltam, hogy mivel jó esély van arra, hogy a polgári jobboldal győzzön, ismét indulok, mert így lehetőségem van arra, hogy a többiekkel együtt megmutassuk, ellenzékként nem a levegőbe beszéltünk, hanem valóban jobban tudjuk kormányozni a kerületet. S úgy gondolom, hogy bár politikai kudarcaink voltak, a városrészt tényleg sikerült fejlődő pályára állítanunk.
– Ebben a ciklusban miért nem indult képviselőként?
– Nagyon sok egyetemi, akadémiai és közéleti feladatom van, olyan is, amely hosszabb-rövidebb külföldi tartózkodással jár. Ez nem egyeztethető össze a képviselői munkával. Továbbá ez a nyolc év meglehetősen kimerítő volt, az egészségem is megérezte.
– Az alpolgármesterséget miért vállalta el?
– A felkérés finoman fogalmazva is váratlanul jött, egyáltalán nem volt ilyen ambícióm. A tavaly őszi választások igen különös politikai helyzetet teremtettek a kerületben. Pár hetes huzavona után a két politikai oldal képes volt megegyezni, s ennek része volt egy társadalmi megbízatású, szavazati joggal nem rendelkező, szabadabb időbeosztású alpolgármester megválasztása. Mivel úgy látszott és látszik, hogy mindkét politikai oldal megbízik bennem, s a kerület normális működése többek között ettől is függ, ezért igent mondtam.
– Van-e további politikai ambíciója?
– Nincs. Számomra továbbra is az akadémiai, egyetemi pályafutás az elsődleges.
– Hogyan látja magát közszereplőként?
– A politikai felfogásom évtizedek óta változatlan, ezt bárki ellenőrizheti az interneten, mivel nemcsak szakkönyveket és tanulmányokat, hanem publicisztikákat is írok, ráadásul elég sokfelé. Számomra a polgári konzervatív világnézet a mérvadó. A helyi közéletben ennek persze nincs akkora jelentősége, de azért van kapcsolódás. A rend, a korrupciómentesség, az átlátható, tervezhető jövő alapértékei, a munkából élő és gyermekeket nevelő családok, a sok-sok éven át dolgozó idősek, az önhibájukon kívül nehéz körülmények közé kerültek szempontjai kiemelten fontosak. A helyi hagyományok, civil társadalom, egyházak támogatása, valamint egy polgárosodó, vállalkozó XV. kerület eszménye szerintem jól illeszkedik ehhez a világnézethez. Amíg ezt a tisztséget betöltöm, addig arra törekszem, hogy a kerület tartalékai biztonságban legyenek, gyarapodjanak, kiadásaink a fenti célokat szolgálják a képviselő-testület által elfogadott program konkrétumai alapján, átlátható és minél tervezettebb módon. Nagyon szeretném, ha legalább egy, esetleg két komolyabb beruházást elvégeznénk, s ha intézményeink felújítására minden évben többet tudnánk költeni. Ez szerencsére már az utóbbi időben így is van. De nem kell kapkodni, csak fontolva haladni. Diófát az unokáinak ültet az ember, várost pedig évszázadokra épít.
Comments are closed.
