Dezsőnek meg kellett halnia

Na jó, nem titokban, mint A tanú című filmben, erről tanúskodnak Bősze Lajos felvételei is, amelyek a Rákospalotai Múzeum kertjében készültek a hagyományos disznóvágáson egy február végi szombaton.

Az állatvédelmi törvénynek megfelelően a főszereplő nem a saját lábán érkezett, és nem verte fel a
környék csendjét éktelen hajnali sivalkodás sem. A pálinka mondjuk stimmelt.

A mostani nagyvárosi disznóölés – mert azért ne feledjük, hogy valamikor régen ez volt az akció pontos megnevezése – annyiban hasonlított a régiekre, hogy a publikum táncra perdült, és nem fogta vissza magát akkor sem, amikor az áldozatot fel kellett falni. Az éhező sokaság nem nagyon válogatott, a sült hagymás vérrel kezdte a lakmározást, és később sort kerített a töpörtyű és a disznóvágás fénypontja, a kolbász elfogyasztására is.

Hogy a palotai disznóvágás mennyiben volt paleó, arról nem tudunk további részleteket. Csak annyi lehet tudni biztosan, hogy Dezső a kora délutáni órákban már nyomokban sem létezett.

A néprajzi ihletésű disznóölésnek számtalan gyerekvendége volt. A gyerekek jól jártak, mert megtudhatták, mi az orja, mi a tarja, az oldalas, a lapocka, a sonka és a csülök. E tudásra szert tenni ma már nem is olyan egyszerű. (PP)

A palotai disznóvágásról készített képekből csinos albumot állítottunk össze Facebook-oldalunkon, tessék nyugodtan nézegetni.

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.