Van az úgy, hogy az ember nem azt találja, amit keres. Így jártam kerületünk történetének fontos dátumával, 1950. január 1-jével. Akkor csatolták Rákospalota „megyei várost” (Pestújhellyel együtt) Nagy-Budapesthez. Trükkös módon megkapta a kerület a XV-ös számot (1930-ban még csak 14 kerület volt, 50-ben a Lipót- és a Belváros egyesülése miatt Újpestnek jutott a IV-es, az újakat pedig az óramutató járásának
Pestújhely egyik első lakója, majd a település önállósodásának támogatója, segítője volt Dr. Gerecze Péter régész, művészettörténész. Az ő javaslatára a Pest-újváros nevet kérték az akkor még Széchenyi-telepnek 1910-ben, de ásatásokat is folytatott a közelben, és Regtelek település maradványainak feltárása is az ő nevéhez fűződik.
Kevés olyan üzlet van a XV. kerületben, mely évtizedek óta nem változott. Nagy Ferenc cipész Pestújhelyen egy olyan régen volt trafikban dolgozik közel négy évtizede, mely a világháború előtt is trafik volt. Hogyan lett a trafikból cipészműhely, van-e igény manapság cipészre és tudna-e varrni egyedi cipőt, ezekről is beszélgettünk, miközben egyik kuncsaft ment, a másik jött.
A legendás pestújhelyi hitoktatóról, a később önmagát a vidéki „száműzetésben” művészettörténésszé átképző papról mutattak be emlékkönyvet. A 95 éves korában elhunyt Pálos Frigyes arról is nevezetes, hogy a váci püspökségre kerülve ő lett a későbbi püspök, Beer Miklós nevelője. A könyvet a Pestújhelyi Közösségi Házban Kálovitsné Nagy Judit főiskolai tanár és Cvikovszky Tibor vegyészmérnök, tanár mutatta be, aki egykor ministránsként
Dr. Bezsilla Nándor ezer szállal kötődik Pestújhelyhez, nélküle ki tudja, létre jött volna-e ez a település.
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
