(Az előző rész tartalmából: Oláh Lajos háziorvos 1970 szeptemberében kezdte a gyógyító munkát a kerületben, akkor azt mondta, egy percig se marad, ennek most már éppen 47 éve. Az első részt itt lehet elolvasni.) Volt a doktornak korábban egy asszisztense, aki egyszer azt találta mondani, hogy ha kimegyünk a temetőbe és szétnézünk, azt látjuk, hogy mindenki a mi betegünk volt.
Hogyne emlékeznék az első napomra – mondja jókedvűen Oláh Lajos háziorvos, miután felírta betegének az Algopyrint. – Ezerkilencszázhetven szeptember elsejét írtunk, délután kezdtem dolgozni, tele volt a rendelő sötét ábrázatú, komor emberrel, a falusi arcok furcsán néztek rám. Csúnya, esős nap volt, Budáról jöttem a Sasadi úti rendelőből, kinéztem az ablakon, minden hallatlanul lehangoló volt. Azt mondtam, hogy én itt egy
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
