1969. január 20-án egy 17 esztendős fiatalember, Bauer Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén gyufával meggyújtotta a testére tekert, benzinnel átitatott gézt. A szovjet megszállás ellen tiltakozó fiatalember lángoló testét eloltották, de az eset következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy január 28-án a Központi Honvéd kórházban elhunyt. A mártírt szűk körben és szigorú rendőri őrizet mellett a Rákospalotai Köztemetőben temették el, de amíg néhány nappal korábban Prágában a hasonló módon tiltakozó Jan Palach-ot nyolcszázezren búcsúztatták, addig Bauert mindössze 17-en kísérték utolsó útjára. Az 1969-ben végrehajtott áldozat évtizedeken át értelmetlen halálnak tűnt. Az esetről hallgatni kellett, aki megpróbált rá emlékezni, azt bebörtönözték. Szerencsére az 52 évvel ezelőtti tettet ma már rangjához méltó módon kezelik, és rendszeresen megemlékeznek róla. Az áldozat helyén, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén emléktáblát, Bauer Sándor születése helyszínén, a józsefvárosi Mátyás téren pedig szobrot avattak, és utcát is neveztek el róla. A rákospalotai sírnál pedig 2005-től váltak rendszeressé a megemlékezések. Idén a pandémia miatt csak szűk körben zajlott, a sírnál dr. Matlák Gábor alpolgármester mondott beszédet.
Fotó: XVMÉDIA, Vargosz
– Üzen-e nekünk Bauer Sándor valamit? Hiszen a jelenkornak szóló üzenet nélkül a megemlékezés értelmetlen pótcselekvés. Bauer Sándor szembeszállt azokkal, akik Petőfi mártíromságát saját, romlott hatalmuk szolgálatába akarták állítani, hogy elvegyék a szabadságunkat. Ne hagyjuk, hogy Bauer Sándor emléke is – akár csak néhány évre – erre a sorsra jusson! Bauer Sándor a mi szabadságunkért halt meg. Ne hagyjuk, hogy áldozata hiábavaló legyen – jegyezte meg az alpolgármester.
Ezt követően pedig Vékás Sándor önkormányzati képviselővel közösen megkoszorúzták Bauer Sándor nemzeti szalaggal feldíszített sírját.
Comments are closed.
