Az U11 zárófordulója, és ami mögötte van

Befejeződtek a 11 éves futballisták számára kiírt Bozsik-torna tavaszi küzdelmei, a REAC aranylábú gyerekei kiemelt csoportban játszottak, a tavasz folyamán többször is találkoztak a biatorbágyi Viadukt, a Vasas-hátterű Gerrzo, a szentendrei Dunakananyar, a BVSC-Zugló és a Dorog hasonló korú srácaival. A küzdelem általában a nagy pályán keresztbe folyt spéci szabályok szerint (a kapus nem rúghatja vagy dobhatja a labdát a félpályán túlra, oldalról nem bedobás van, hanem rúgás stb.), a csapatok 5-ször két méteres kapura játszanak, de már van les, és minden készen áll arra, hogy a 11-eseket bevezessék a 12 évesek bajnoki rendszerébe. 

A legérdekesebb, és erről folynak a viták, hogy az eredmény itt még voltaképpen nem számít (bár a vérmesebb szülők nagyon szeretnék, de szerencsére nem az ő szavuk dönt). Az a fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, és hogy betartsák a fair play szabályait. Ez általában sikerülni is szokott. Felvételeink a tavaszi szezon utolsó tornáján készültek, erre éppen Rákospalotán, a Budai II. László Stadion zöld gyepén került sor. Mutatjuk, hogyan játszanak a mai gyerekek. 

Apropó Budai. Egyrészt örömmel nyugtázzuk, hogy újra NB III-as csapata van ősztől a REAC-nak, a bundával terhelt nehéz évtized végére visszakapaszkodhatnak hát a felnőttek, ha nem is az élvonalba, de a komolyabb csaták előszobájába. Ami azt jelenti, hogy jó meccsekre lehet számítani ősztől a pompás helyen épült arénában, melyből szép kilátás nyílik a templomra, a foci és a hit ügyei pedig, tudjuk rég, szervesen összetartoznak. 

Talán nem haszontalan, és a gyerekek is jól járnak vele, ha most két olyan évfordulós ügyet említünk, amiről minden magyar futballszurkolónak illik valamit tudnia. Legfőképpen azért, hogy megértse, a futball nem egyszerűen sport, amelyben mindenféle emberek (figyelem, a gyerektornán a legszebb gólért járó díjat egy Petra nevű zuglói kislány kapta!) bele-belerúgnak a pettyesbe. A futball a kultúra szerves része, emlékek kapcsolódnak hozzá, akár egy jó könyv szépséges fejezeteihez. 

Olykor fájó emlékek törnek elő a hőskorból. Július 4-én lesz évfordulója a berni 2:3-nak, annak a világbajnoki döntőnek, amelynek főszereplői lehettek honfitársaink. Az Aranycsapat elbukásának súlyos irodalma van, 2:0-ra vezettünk, ám a végén mégis vesztesként kellett elhagynunk a pályát. Puskásék kálváriája mélyen megült a soron következő nemzedékek gondolkodásában, a vereség okairól számos dokumentumfilm és könyv született. A foci kultúrája iránt érdeklődő gyerekeknek segítünk azzal, amikor ideteszünk egy korabeli felvételeket alaposan feljavított változatot a “berni csodáról”, mert a mi bukásunk a németeknél egészen mást jelentett. Kijöhettek a nácizmus bűnei után újra a fényre, és megalapozhatták a későbbi évtizedek nagy futballsikereit vele. Videó a 64 évvel ezelőtti eseményekről. Álljon itt örök mementóul: azoktól kaptunk ki, akiket a csoportkörben simán vertünk 8:3-ra. A gyerekeknek azt lehetne ezzel üzenni, hogy soha nem szabad az ellenfelet lenézni.

Irapuato ’86

A másik évforduló 1986. június másodika, a magyar labdarúgás másik fekete napja. A meccset a távoli Mexikóban csak 16500-en látták a helyszínen, Irapuato-ban, mi itthon annál többen, és kevés vigaszt jelentett, hogy a magyar lakosság az akkor piacra dobott Videoton televíziók jóvoltából színesben láthatta a nagy összeomlást. Minden idők egyik legjobb csapatával utaztunk a vébére, Sallai, Róth, Garaba, Kardos volt a védelem, és olyan középpályásokkal meg csatárokkal (Détári, Kiprich, Nagy Antal, Esterházy) álltunk ki, akik előzőleg Pesten felkészülési meccsen 3:0-ra verték a brazilokat. Ezzel a szörnyű 0:6-tal kezdődött Mezey György csapatának a vébé, még most is rossz felidézni. A Szovjetunió már a 4. percben 2:0-ra vezetett, egy szemvillanás alatt elszállt minden reményünk, ültünk itthon összetörten a színes televízióink előtt. Ez volt az utolsó alkalom, hogy megfordultunk világbajnokságon. Immár 32 éve magyarok nélkül rendezik a vébét, nincs ez másképp az idén sem. 

Ez is oka annak, hogy lelkesen szurkoltunk a 11 éveseknek. Él bennünk a remény, hátha egyszer ott lehetnek megint a vébén. És akkor nem azt kell méregetnünk, hogy Messi vagy Ronaldo jut-e messzebbre, amikor pályára lép. 

A kicsiknek sok sikert, a focirajongóknak jó szórakozást kívánunk, pár nap múlva kezdődik a vébé, a szurkolóknak két hét múlva már úgyse lesz idejük arra, hogy blogbejegyzéseket olvassanak.  (PP, Rab László, 2018. június 3.)

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.