A vírus gyermekei – piaci helyzetkép

Nem tudunk leszokni arról a polgári szokásunkról, hogy szombaton piacozni menjünk. Ha nem is veszünk mást, mint pár tojást, egy köteg újhagymát vagy egy formás gránátalmát, akkor is jó végigpásztázni a tarka zöldség-gyümölcs-halmokon. És a derűs árusokkal is nagyon jó találkozni. Vannak régi ismerősök a savanyúságos standokon és a csirkés pultnál, de kifejezetten jó volt látni, hogy felbukkantak a fiatalok is. Párban árulnak, ami még szebb. Házi tejtermékeket árulnak. Élnek, ahogy tudnak. Legközelebb nem csak fotóemléket készítünk róluk, de veszünk is tőlük valamit.

Most valahogy nem volt rá idő. Mert az ismerősökkel, akikkel összefutottunk, a várható oltásrohamról volt szó. Mondjuk rohamnak nevezni azt, hogy a Rákos úton és a Zsókavár utcában kijelölték az oltópontokat, talán túlzás, és tömeges oltásnak hívni azt, hogy a háziorvosok tíz-tíz vakcinát kaptak, hogy beoltsák a nagyon idős embereket, szintén bajos.

Reménykedni persze lehet. A számítások szerint (mert azért utánaszimatoltunk) március végén, április elején lehet tömeges oltásra számítani Újpalotán, s nyilván az egész XV. kerületben. Hogy mivel fognak oltani, és ki mivel szeretné magát beoltatni, azzal nem foglalkozunk. Nem azért, mert nincs véleményünk; nem értünk hozzá. Amihez pedig nem értünk, arról nem szeretnénk elmondani a véleményünket. Minden vakcina jó, ha segít a járvány leküzdésében.

Csak már adják.

Politikázunk is a piacon, naná. Miközben a mosolygós almák pirosas-sárgás fényeit csodáljuk, és csorog a nyálunk egy-egy rúd házikolbász láttán, említést teszünk arról, hogy voltaképp a mi pénzünkön csapnak be bennünket nap mint nap. Az is a mi pénzünkből van, hogy elhallgatják előlünk az információkat. Meg az is, hogy módszeresen kifosztanak bennünket. Elkészült a kerület költségvetése, fájdalmas lefaragásokra is sor kerülhet, nem lehet minden fejlesztést maradéktalanul megvalósítani, mert a kormány járványvédekezésre elvonja a pénzt a fővárostól és az ellenzéki kerületektől. De amikor 150 milliárdot ki kell szórni vissza nem térítendő állami támogatásként a turisztikai jóbarátoknak, nos, akkor azért mindig helyt áll a kormány. Amikor tavaly százforintos maszkot kellett volna hozni a kerületbe, akkor valahogy nem láttuk errefelé az államtitkárokat. De ne dühöngjünk, mert árt a szépségünknek!

Az újpalotai piacon nincsen zsúfoltság, de azért nincsenek kevesen. Az árak izmosodnak, próbáltunk olyan képeket készíteni, amelyeken az is látszik, hogy mi mibe kerül. Súlyos, nehéz ügy zöldséget és gyümölcsöt vásárolni a hidegebb hónapokban, amikor jóval többet vannak otthon a járvány miatt a gyerekek. És esznek. Mindent befalnak a digitális oktatásban. Amikor két „onlány” iskolai óra közben elsétálnak a hűtő mellett, hajlamosak arra, hogy kezükben sajtdarabbal, egy-egy almával vagy egy doboz joghurttal üljenek vissza az íróasztaluk mögé. És az otthoni kaja nem olyan, mint a napköziben. Az anyukák és a nagymamák nem finomfőzeléket főznek meg az iskolai menzán gyakran felbukkanó tejbegrízt, jobban odateszik magukat. Csakhogy ehhez többet kell menni a piacra, és több pénzt is ott kell hagyni, ha azt akarjuk, hogy „a vírus gyermekei” jól lakjanak és tápláló ételeket fogyasszanak.

Nem folytatjuk, mert a végén még sopánkodásnak tűnik. Nézegessünk helyette képeket az újpalotai piacról. Gyönyörű almákat, padlizsánokat és kedves árusokat láttunk. Barkát is lehetett már venni. Tavasz lesz ebből, ha a fene fenét eszik, akkor is. (PP, Rab László, 2021. február 27.)

Letölthető képek a szombati piacról (kattintás után lehet menteni)