Nem tudunk leszokni arról a polgári szokásunkról, hogy szombaton piacozni menjünk. Ha nem is veszünk mást, mint pár tojást, egy köteg újhagymát vagy egy formás gránátalmát, akkor is jó végigpásztázni a tarka zöldség-gyümölcs-halmokon. És a derűs árusokkal is nagyon jó találkozni. Vannak régi ismerősök a savanyúságos standokon és a csirkés pultnál, de kifejezetten jó volt látni, hogy felbukkantak a fiatalok is. Párban árulnak, ami még szebb. Házi tejtermékeket árulnak. Élnek, ahogy tudnak. Legközelebb nem csak fotóemléket készítünk róluk, de veszünk is tőlük valamit.
![](https://perpal.hu/wp-content/uploads/2021/02/IMG_20210227_091955-650x487.jpg)
Most valahogy nem volt rá idő. Mert az ismerősökkel, akikkel összefutottunk, a várható oltásrohamról volt szó. Mondjuk rohamnak nevezni azt, hogy a Rákos úton és a Zsókavár utcában kijelölték az oltópontokat, talán túlzás, és tömeges oltásnak hívni azt, hogy a háziorvosok tíz-tíz vakcinát kaptak, hogy beoltsák a nagyon idős embereket, szintén bajos.
Reménykedni persze lehet. A számítások szerint (mert azért utánaszimatoltunk) március végén, április elején lehet tömeges oltásra számítani Újpalotán, s nyilván az egész XV. kerületben. Hogy mivel fognak oltani, és ki mivel szeretné magát beoltatni, azzal nem foglalkozunk. Nem azért, mert nincs véleményünk; nem értünk hozzá. Amihez pedig nem értünk, arról nem szeretnénk elmondani a véleményünket. Minden vakcina jó, ha segít a járvány leküzdésében.
Csak már adják.
![](https://perpal.hu/wp-content/uploads/2021/02/IMG_20210227_091352-650x487.jpg)
Politikázunk is a piacon, naná. Miközben a mosolygós almák pirosas-sárgás fényeit csodáljuk, és csorog a nyálunk egy-egy rúd házikolbász láttán, említést teszünk arról, hogy voltaképp a mi pénzünkön csapnak be bennünket nap mint nap. Az is a mi pénzünkből van, hogy elhallgatják előlünk az információkat. Meg az is, hogy módszeresen kifosztanak bennünket. Elkészült a kerület költségvetése, fájdalmas lefaragásokra is sor kerülhet, nem lehet minden fejlesztést maradéktalanul megvalósítani, mert a kormány járványvédekezésre elvonja a pénzt a fővárostól és az ellenzéki kerületektől. De amikor 150 milliárdot ki kell szórni vissza nem térítendő állami támogatásként a turisztikai jóbarátoknak, nos, akkor azért mindig helyt áll a kormány. Amikor tavaly százforintos maszkot kellett volna hozni a kerületbe, akkor valahogy nem láttuk errefelé az államtitkárokat. De ne dühöngjünk, mert árt a szépségünknek!
Az újpalotai piacon nincsen zsúfoltság, de azért nincsenek kevesen. Az árak izmosodnak, próbáltunk olyan képeket készíteni, amelyeken az is látszik, hogy mi mibe kerül. Súlyos, nehéz ügy zöldséget és gyümölcsöt vásárolni a hidegebb hónapokban, amikor jóval többet vannak otthon a járvány miatt a gyerekek. És esznek. Mindent befalnak a digitális oktatásban. Amikor két „onlány” iskolai óra közben elsétálnak a hűtő mellett, hajlamosak arra, hogy kezükben sajtdarabbal, egy-egy almával vagy egy doboz joghurttal üljenek vissza az íróasztaluk mögé. És az otthoni kaja nem olyan, mint a napköziben. Az anyukák és a nagymamák nem finomfőzeléket főznek meg az iskolai menzán gyakran felbukkanó tejbegrízt, jobban odateszik magukat. Csakhogy ehhez többet kell menni a piacra, és több pénzt is ott kell hagyni, ha azt akarjuk, hogy „a vírus gyermekei” jól lakjanak és tápláló ételeket fogyasszanak.
Nem folytatjuk, mert a végén még sopánkodásnak tűnik. Nézegessünk helyette képeket az újpalotai piacról. Gyönyörű almákat, padlizsánokat és kedves árusokat láttunk. Barkát is lehetett már venni. Tavasz lesz ebből, ha a fene fenét eszik, akkor is. (PP, Rab László, 2021. február 27.)
Letölthető képek a szombati piacról (kattintás után lehet menteni)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.