Mi a legnagyobb gondja ma? Ezt kérdezte a Magyar Nemzet 1957 novemberében a budapesti kerületekben. A XV.-ből Juhász Lajosné vb.titkár kezdte ecsetelni a legnagyobb gondot.
Naná, hogy a pénz volt az.
„Többen azzal jöttek hozzánk – mondta a kerületi vezető –, hogy van tíz-húszezer forintjuk, segítsük őket a családi ház megépítésében.”
Mindez akkor hangzott el, amikor nem volt rendes csatornarendszer a kerületben, a vizek pedig ihatatlanok voltak. Már ha volt a kutakban víz, mert nyáron, a nagy melegben kiapadtak. Máskor viszont eső után „félméternyire elöntötte a víz” a kerületet. Volt tehát gond a belvízzel is bőven. Íme a teljes cikk.
Megépültek aztán a családi házak, meglettek a közművek, jutott idő szórakozásra is. Egy csokrot közlünk most ezekből, sokszor azonban nem tudjuk, pontosan melyik évtizedben, pláne melyik évben készülhettek a képek.
A kígyós képről mondjuk tudjuk: a boával a gyermek a hatvanas években ismerkedett ennyire sajátságosan.
De nem tudunk sokat a Szarvas Zenekarról, csak annyit, hogy Pestújhelyen vitézkedtek. A Tavasz Női Karról mondjuk tudunk mindent, ma is működnek, ezért még érdekesebb a régi felvétel a lemezfelvételről.
Ha segítséget kapunk az idő pontos meghatározásával, azt nyilván megköszönjük. Nem azért, mert ez most a legnagyobb gondunk. Hanem mert éppen eszünkbe jutott. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2022. október 26.)
*
(Jegyzet: 1960-ban mutatkozott be a szocialista tervgazdaság maximált árú terméke, a fehér kenyér, melynek kilóját 3,60-ért lehetett megvenni egészen 1978-ig. Egy munkás átlagban 1100 forintot keresett. Amikor tehát a vb.titkár arról beszélt, hogy egyeseknek van tíz-húszezer forintjuk, feltehetően nem a legszegényebb rákospalotaiakra gondolt. R.L.)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.